Új, háromrészes sorozatunkkal arra törekszünk, hogy megértsük, miért karolta fel a transzcendentális meditáció nemzetközi vezetője, Dr. Tony Nader a Hindutva-nácizmust, és miért tette a transzcendentális meditáció szervezetét a meditációs-spirituális mozgalmak köpőcsészéjévé azzal, hogy meghívta Mohan Madhukar Rao Bhagwatot, a Hindutva-náci RSS terrorszervezet vezetőjét a 2024-es indiai Világbéke Találkozóra. Cikksorozatunk első részében V.D. Savarkar Hindutva című könyvét vizsgáljuk meg – írja a RajaLeaks.org.
Előzmény – A 2024-es indiai világbéke találkozó résztvevői közül sokan nem voltak tisztában azzal miközben meditáltak, hogy a Mahátma Gándhí meggyilkolásáért felelős félkatonai Hindutva-terrorszervezet vezetője köztük van:
A Hindutva alapjai – a könyvet 1923-ban adták ki, miközben Savarkar (1883–1966) még börtönben volt
Fogalomtár
- Hindutva: Egy politikai ideológia, amely az indiai identitást a hindu örökség, kultúra és nemzetiség szempontjából határozza meg.
- Hindusthan: Az a földrajzi terület, amelyet a hinduk „atyaföldként” és „szent földként” határoznak meg, általában az indiai szubkontinensre utalva.
- Hindudom: Savarkar szerint mindazokat magában foglalja, akik Indiát „atyaföldjüknek” és „szent földjüknek” tekintik, és elfogadják a hindu kultúrát és történelmet.
- Atyaföld (Pitribhumi): Az ősök földje, ahol valaki született. Savarkar szerint ez kulcsfontosságú eleme a nemzeti identitásnak.
- Szent föld (Punyabhumi): Az a föld, ahol valakinek a vallása gyökerezik. Savarkar számára ez a föld szintén India.
- Vér (Rakta): Közös származás, azaz hindu eredetű leszármazás. Savarkar ezt használja a nemzeti identitás meghatározására.
- Faj (Jati): Egy tág fogalom, amely nem tudományos osztályozáson alapul, és amelyet Savarkar kollektív identitásként használ, általában származási és kulturális örökséghez kötve.
- Kultúra (Sanskriti): Az életmód, társadalmi viselkedés és szokások összessége, beleértve a vallást, amely egy adott csoport vagy társadalom körében közös.
- Kisebbség (Alpasankhyak): Savarkar szerint egy olyan csoport, amely kulturálisan, faji vagy etnikai értelemben kisebbségben van egy nemzeten belül, de el kell ismernie a nemzetet ősei földjeként.
- Asszimiláció: Az a folyamat, amely során egy kisebbségi vagy nem domináns csoport beolvad egy többségi vagy domináns kultúrába, és annak identitását, társadalmi szokásait átveszi.
1. Bevezetés
V.D. Savarkar „Hindutva” című alapvető műve a hindu nacionalizmus filozófiai alapjait fekteti le. A „Hindutva” fő érve az, hogy meghatározza, ki számít hindunak, földrajzi, faji és kulturális tényezők kombinációja alapján, mindezt India „hindu nemzetként” való értelmezésének kontextusában.
2. Főbb témák és koncepciók
- A Hindutva meghatározása: Savarkar különbséget tesz a „Hindutva” és a „hinduizmus” között, utóbbit pusztán vallási fogalomként értelmezve. Szerinte a Hindutva sokkal szélesebb koncepció, amely közös nemzetiséget jelöl.
- Földrajzi alapok: Savarkar hangsúlyozza a „Sindhu” földrajzi alapjainak jelentőségét a Hindutva szempontjából: „Mi, hinduk, önálló nemzet vagyunk, mert közös atyaföldünk – egy földrajzi egység – köt össze minket.” Ez az „atyaföld” (Pitribhumi), illetve a „anyaföld” (Motherland) Indiában az a sarokkő, amelyre a nemzet épül. Úgy véli, India földje elválaszthatatlanul kapcsolódik a hindu identitáshoz, mondván: „Az a föld, amely az Industól a tengerig terjed, a mi anyaföldünk, és mivel ez a föld ősidők óta a miénk, joggal mondhatjuk, hogy e föld gyermekei vagyunk, és ezért vagyunk hinduk.”
- Közös vér/faj (Jati): Savarkar a közös „vér” vagy faj szerepét is hangsúlyozza a Hindutva összetartó erejeként: „…nem csupán az anyaföld iránti szeretet az, ami minket összeköt és nemzetté tesz, hanem a közös vér köteléke is.” Bár a „Jati” Indiában gyakran a kasztot jelenti, itt inkább a közös örökséget vagy származást hangsúlyozza nemzeti értelemben. Ez különösen jól látható a következő idézetben: „Azt állítjuk, hogy mi, hinduk, közös eredetűek vagyunk, és hogy fajunk megőrizte megkülönböztető jellegét – ez történelmi tény.” Ezzel a faji aspektust emeli ki definíciójában, hozzátéve: „A hindu kifejezés tehát nemcsak vallási és kulturális, hanem nemzeti és faji entitást is jelölhet.”
- Kulturális identitás (Sanskriti): A kulturális elem (Sanskriti) mint összetartó erő szintén egyértelműen jelen van a részletekben. Rámutat, hogy egy „közös kultúra” is „összeköti” a hindukat, és hangsúlyozza a „közös civilizációt”, amely a Sindhu folyó körül fejlődött ki. Ezt mondja: „Nem csak azért vagyunk nemzet, mert földrajzilag egységesek vagyunk, hanem azért is, mert közös civilizációnk van.” Ez a megosztott civilizáció újabb rétegként szolgál a hindu identitás meghatározásában, amely túlmutat a földrajzon vagy a fajon.
- A hindu mint az „igazi” nacionalista: Savarkar hallgatólagosan azt sugallja, hogy csak azok lehetnek valódi nacionalisták, akik megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. Azok, akiknek „atyaföldjük” és „punyabhumi”-juk (szent földjük) máshol található, nem képesek ugyanilyen mértékű nemzeti elkötelezettségre. Azt mondja, hogy egy hindu „punyabhumi”-ja, vagyis „atyaföldje és szent földje” Indián belül van, szemben azokkal, akiknek „punyabhumi”-ja máshol található.
- Történelmi alapok: Savarkar különböző eseményeket idéz az ősi indiai történelemből, például a Mahábháratát és a Rámájanát, hogy bemutassa a hindu nemzet és kultúra történelmi mélységét és ellenálló képességét.
3. Fontos gondolatok és tények
- A Hindutva nem csupán vallás: Ez egy politikai és nemzeti identitás, amelyet közös terület, vér és kultúra határoz meg. Ez talán a legfontosabb gondolat ezekben a részletekben.
- Hangsúly a területi és vérségi kötelékeken: Ez azt sugallja, hogy az adott földrajzi területen való születés és egy bizonyos származási vonalból való származás alapvető a hindu identitáshoz, ami inherensen kizáró jellegű lehet.
- Kulturális egység: Bár Savarkar kulturális egységről beszél, a „civilizáció” szót úgy használja, mintha az szinonimája lenne a kultúrának. Ez felvethet kérdéseket a hindu esernyő alatti kulturális sokszínűséggel kapcsolatban, és hogy minden hindu örökséggel rendelkező ember valóban osztozik-e egy egységes kultúrában vagy civilizációban.
- Kizáró jellegű következmények: Azáltal, hogy az „igazi” nacionalista meghatározását az „atyaföld” és a „szent föld” kritériumaira alapozza, Savarkar ideológiája kérdéseket vet fel más közösségek helyzetével kapcsolatban, akiknek vallási gyökerei Indián kívül találhatók.
- Történelmi revizionizmus: Savarkar indiai történelemből vett eseményeket, például a Rámájanát és a Mahábháratát használja, hogy bemutassa, a Hindutva már ezekben a korai időkben is jelen volt. Ezeket nemcsak történelmi eseményként, hanem bizonyítékként is bemutatja arra, hogy a Hindutva létezett az adott területen.
4. Lehetséges aggodalmak
- Kizáró jelleg: Savarkar Hindutva meghatározása inherensen kizáró jellegűnek tekinthető. A közös föld, vér és kultúra hangsúlyozása marginalizálhatja az Indián belüli kisebbségeket, akik nem illeszkednek ebbe a szűk fogalomkörbe.
- Faji vonatkozások: A „közös vér” vagy „faj” hangsúlyozása faji felhangokat hordoz, ami veszélyes koncepció lehet.
- Történelmi pontosság: A történelem és mitológia értelmezése szelektívnek és Savarkar saját Hindutva nézeteit támogató szándéknak tűnhet, nem pedig objektív történelmi szemléletnek.
5. Következtetés
Savarkar „Hindutva” című műve összetett és többrétegű szöveg, amely megkísérli meghatározni a vallási határokat átlépő hindu identitást. Érvelésének magja azon az elképzelésen nyugszik, hogy azok, akik gyökereiket India ősi hagyományaiban, származásában és területében látják, egy koherens hindu nemzet részét képezik, miközben marginalizálja azokat, akik nem illenek ebbe a leírásba. A szöveg hangsúlya az egységes hindu fajra szintén aggodalomra ad okot. Savarkar „Hindutva” című művében bemutatott elképzelései alapot adnak a hindu nacionalista politika számára Indiában, és annak tartalmának alapos megértése kulcsfontosságú a kortárs politikai diskurzusban való részvételhez.
DR. TONY NADER – MAHARÁDZS ADHIRÁM RÁDZSARÁM – URALKODÓI MODELLJÉNEK MEGÉRTÉSE: SAVARKAR ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
Savarkar 1883. május 28-án született a Chitpavan nevű brahmin-családban, Bhagur faluban, Nashik közelében, Maharashtra államban. Édesanyját, Radhabai Savarkart fiatalon elveszítette, és édesapja, Damodar Savarkar nevelte. Apja volt az első, aki nemzeti öntudatot, hazafias érzelmeket és költői hajlamot ébresztett benne. Mesélt neki a Rámájanáról, Mahábháratáról, valamint olyan vezetőkről, mint Shivaji és Guru Govind Singh, akik jelentős szerepet játszottak világnézetének kialakításában. Apját azonban egy pestisjárvány következtében elvesztette, és idősebb testvére, Ganesh Savarkar gondoskodott róla. Ez volt Savarkar közvetlen családi háttere.
Savarkar életét három fő szakaszra oszthatjuk, amelyek a következők:
- Ifjúkor és tanulmányok Angliában (1906-1910)
- Börtönévek a Cellular Jailban és feltételes szabadlábra helyezés (1910-1936)
- A Hindutva ideológusa (1936-1966)
Első szakasz: Ifjúkor és tanulmányok Angliában (1906-1910)
Savarkar rendkívül nacionalista volt, és már fiatalkorában India függetlenségéről álmodott a brit gyarmatosítással szemben. Már fiatalon írt verseket és színdarabokat, amelyeket maráthi újságokban és folyóiratokban publikáltak. Megalapította a Mitra Mela nevű ifjúsági csoportot, amelynek célja a forradalmi nemzeti öntudat és hazafias szellem kialakítása volt. A Mitra Mela gyorsan növekedett, és fontos szerepet töltött be a fiatalság körében, miközben a részvétel is folyamatosan nőtt. A csoport teret adott a nacionalista harc forradalmi természetéről szóló vitáknak, és elutasította a kasztmegkülönböztetést. Emellett ünnepelte a Ganpati- és Shivaji-fesztiválokat, amelyeket B.G. Tilak indított, hogy erősítse a nacionalista szellemet.
1901-ben Savarkart beíratták a punei Fergusson College-ba. Egyetemi évei alatt mélyen megihlette Giuseppe Mazzini, az olasz forradalmár, aki kulcsszerepet játszott Olaszország egyesítésében. Savarkar megírta a „Mazzini Charitra” című munkát, amely Mazzini művének fordítása volt. 1904-ben csatlakozott az Abhinav Bharat Társasághoz, amelyet szintén a nacionalista harc előmozdítására hoztak létre.
1905-ben, a Szvadesi- és a Bojkott-mozgalmak idején Savarkar B.G. Tilak felhívására megszervezte a brit ruhák elégetését. Ezért az egyetemi vezetés megbírságolta, de Tilak – aki a Fergusson College egyik alapítója is volt – megvédte. Tilak később segített Savarkarnak elnyerni egy ösztöndíjat londoni tanulmányaihoz.
1906 júniusában Savarkar Angliába utazott, ahol a londoni Grays Inn jogi karára iratkozott be. Az Indian House-ban kapott szállást, ahol megalapította a Free India Society-t, amely az indiai függetlenség ügyét szolgálta külföldön. Találkozókat, vitákat és indiai fesztiválokat szervezett.
1907-ben, az 1857-es lázadás 50. évfordulóján Savarkar egy színdarabot mutatott be, amely az indiai forradalmi nézőpontból ábrázolta a lázadást, és hősként ünnepelte a lázadás vezetőit. Ez inspirálta Savarkart, hogy újraírja az 1857-es szipojlázadás történetét. Így titokban megírta „Az 1857-es indiai szabadságharc” című könyvét, amely 1909-ben jelent meg. Savarkart azonban lázítás vádjával letartóztatták, és kétszer 25 év börtönbüntetésre ítélték. Az Andaman-szigetekre, a Cellular Jailba száműzték.
Második szakasz: Börtönévek és feltételes szabadlábra helyezés (1910-1936)
Savarkart 1910-ben tartóztatták le. Egyéves pereskedés után 1911-ben az Andaman-szigetekre szállították, ahol 50 évre ítélték. A Cellular-börtönben többször is magánzárkába került, amely súlyos fizikai és mentális kínzást eredményezett. Idősebb testvére szintén ide került.
Savarkar leveleket váltott brit tisztviselőkkel és családjával, hogy kegyelmet és támogatást kérjen szabadon bocsátásához. 1924. január 6-án feltételes szabadlábra helyezték, két feltétellel: nem hagyhatta el Ratnagirít, és nem vehetett részt nacionalista tevékenységekben. Ez idő alatt a társadalmi reformok és nyelvi ügyek felé fordult. 1923-ban jelent meg fő műve, a Hindutva alapjai.
Harmadik szakasz: A Hindutva ideológusa (1936-1966)
Élete utolsó szakaszában, 1936 és 1966 között Savarkar a Hindutva ideológusaként tűnt ki. 1937-től a Hindu Mahasabha elnökeként tevékenykedett, amely az „Osztatlan Hindu Bharat” ügyét képviselte. Beszédei a hindu nacionalizmus alapelveit fektették le.
Savarkar 1948-ban Gandhi meggyilkolása után került reflektorfénybe, de felmentették. Élete hátralévő részét történelmi előadásokkal és a hősök emlékének megőrzésével töltötte. 1966-ban hunyt el, 83 éves korában.
A hindu felsőbbrendűség kitalálója
Vinayak Savarkar gúnyt űzött Gandhiból, és azt hirdette, hogy az India nemzetté egyesítésének egyetlen módja a muszlimellenes erőszak – írja az aeon.co.
Mihir Dalal indiai újságíró Vinayak Savarkart, az indiai történelem egy jelentős alakját vizsgálja cikkében, bemutatva, hogyan alakult át britellenes forradalmárból hindu felsőbbrendűséget hirdető ideológussá. Részletesen tárgyalja Savarkar befolyásos írásait, különösen a Hindutva lényegét, amelyben a hindu egységet a muszlimok elleni erőszak révén szorgalmazta. A cikk nyomon követi Savarkar eszméinek hatását a hindu nacionalizmus felemelkedésére Indiában, különösen a BJP és az RSS körében. Ezenkívül összehasonlítja Savarkar ideológiáját Mahátma Gándhíéval, kiemelve az indiai függetlenség és nemzetépítés eltérő megközelítéseinek tartós következményeit. Végül az írás elemzi Savarkar jelenlegi jelentőségét a BJP azon törekvései kapcsán, hogy átformálja India történelmét és nemzeti identitását.
A szerző azt állítja, hogy Savarkar ideológiája nem ártalmatlan történelmi érdekesség, hanem egy erőteljes eszme, amely továbbra is formálja India politikáját. A Hindutva megalkotása, az erőszak támogatása és az erőszakmentesség elutasítása mind maradandó hatást gyakorolt, különösen a hindu jobboldalra. A cikk egyértelműen bemutatja, hogy miért fontos kritikusan megvizsgálni Savarkar gondolatainak eredetét és következményeit a kortárs India megértése érdekében. Emellett bírálja a BJP-RSS-t a történelem manipulálásáért és az ország bonyolult múltjáról szóló információk elnyomásáért.
Savarkar elsődleges fókusza a politika volt. Miközben börtönben volt, britellenes forradalmárból hindu felsőbbrendűséget hirdető ideológussá vált, aki a hindu dominanciát szorgalmazta az indiai muszlimok felett.
A Hindutva lényegében arra szólított fel, hogy a hinduk homogén közösségként egyesüljenek, és visszahódítsák hazájukat a muszlimoktól. Úgy vélte, hogy ez az egység a muszlimok elleni erőszak révén érhető el, amelyet a kasztrendszer megosztottságának leküzdésére alkalmas eszköznek látott.
Savarkar szerint az erőszak misztikus egyesítő erő, és úgy érvelt, hogy a közös ellenség elleni konfliktus kulcsfontosságú a nemzet formálásához. Az 1857-es lázadást is úgy tekintette, mint amelyben az erőszak összekötő erőként működött a hinduk és muszlimok között.
Savarkar ideológiáját, a Hindutvát, a hinduizmusnál nagyobb eszmének tekintette, és kritikus volt a hindu gyakorlatokkal, például a tehénimádattal és a kasztrendszerrel szemben. A szekularizációt szorgalmazta, és úgy vélte, hogy a hinduknak olyan „férfias” jellemzőket kell elsajátítaniuk, mint amilyeneket szerinte a muszlim emberek képviseltek, bár általánosságban megvetette a muszlimokat.
Savarkar az 1857-es felkelést az indiai függetlenség „első háborújának” tekintette, nem pedig egyszerű szipojlázadásnak. Úgy vélte, hogy a közös véráldozat a hinduk és muszlimok egyesítésének eszköze volt.
Savarkar nézetei megváltoztak a Kalifátus Mozgalom miatt, amelyet az indiai muszlimok részéről a nemzeti egység elutasításának tartott. Ezt az eseményt úgy értelmezte, hogy a muszlimok „megosztott lojalitást” tanúsítanak.
A Hindutvában Savarkar újradefiniálta a hindut: hindu az, akinek „atyaföldje” és „szent földje” az indiai szubkontinensen található, ideértve a szikheket, dzsainokat és buddhistákat. A muszlimokat és keresztényeket kizárta, mivel szent földjeik a régión kívül találhatók.
Savarkar gúnyolta Gándhí erőszakmentes módszereit, és nőiesnek, anakronisztikusnak tartotta azokat. Gándhí hindu–muszlim egységre irányuló törekvéseit és etikus magatartásra helyezett hangsúlyát gyengeségként értékelte.
Az RSS-t Savarkar ideológiájának megvalósítására alapították, hogy indoktrináció és félkatonai kiképzés révén egységes hindu társadalmat hozzanak létre. Savarkarral ellentétben az RSS sokáig kerülte a közvetlen politikai részvételt, és inkább a hindu kulturális és társadalmi kérdésekre összpontosított.
A BJP Savarkart nacionalista ikonként használja, hogy hindu felsőbbrendűséget tükröző szemlélet alapján írja át India történelmét. Forradalmi múltja hasznos kapcsolódási pontokat teremt a britellenes küzdelemhez, ami előnyös a hindu jobboldal számára, mivel annak szerepe korlátozott volt a függetlenségi harcban.
Savarkar erősen megvetette Gándhít és elveit, különösen az erőszakmentességet. Gándhí politikáját “anakronisztikusnak és nőiesnek” tartotta.
- Savarkar gúnyolta az erőszakmentességet, amely élethosszig tartó megszállottságává vált, akárcsak a muszlimok iránti gyűlölete.
- Úgy vélte, hogy az erőszak misztikus egyesítő erő, és hogy a hinduk az erőszak révén váltak tudatossá hindu mivoltukban, különösen a muszlimokkal folytatott konfliktusaik során.
- Savarkar szerint az erőszakmentesség „eltorzított erényérzet”, amely megrontotta a hindukat. Úgy gondolta, hogy az „elgyengíti az embereket”, és hogy „néha kegyetlen erőszakkal kell elpusztítani!”
- Hitte, hogy a hinduknak nem kell toleránsaknak vagy tiszteletteljeseknek lenniük ellenfeleikkel szemben.
- Savarkar nézetei az erőszakról élesen szemben álltak Gándhí erőszakmentességre, etikus magatartásra és társadalmi reformra helyezett hangsúlyával.
- Gándhí erőszakmentes megközelítésének elutasítása kulcsfontosságú tényező volt a hindu jobboldal Indiai Nemzeti Kongresszussal és annak vezetőivel, például Gándhíval és Nehruval szembeni ellenállásában.
- A Hindutva mozgalom Gándhí és módszerei iránti ellenszenve központi szerepet játszik történetükben és kialakulásukban.
- Savarkar úgy vélte, hogy Gándhí „muszlimokkal szembeni engedékenysége” káros a hindu érdekekre.
- Savarkar nézetei az erőszakról és a hindu felsőbbrendűségről jelentős hatással voltak a hindu jobboldalra, beleértve a Bharatiya Janata Party-t (BJP) és a Rashtriya Swayamsevak Sangh-t (RSS).
- A BJP Savarkart nacionalista ikonként használja, mivel őt nem követelheti magának a Kongresszus, és mert kötődik a britellenes küzdelemhez.
- Savarkar és követői Gándhí és az erőszakmentesség elutasítása jelentős ellentétforrást jelent ma is az indiai politikában.
Érdemes megjegyezni, hogy Savarkar nézetei az erőszakról, különösen a muszlimokkal szemben, és Gandhi erőszakmentességének elutasítása ellentmondásosak, és hozzájárultak az indiai politika polarizációjához.
Dr. Tony Nader tehát ezzel a kirekesztő, hindu faji felsőbbrendűséget hirdető erőszakos eszmével azonosul!