Az Egyesült Államokban eljáró kerületi bíróság által kiadott végzés a Chicago Public Schools (CPS – Chicagoi Állami Középiskolák) intézményeiben bevezetett „Csendes Idő” (Quiet Time) program alkotmányosságát vizsgálja. A keresetet a volt Chicago Public Schools-diák, Kaya Hudgins indította, aki azt állítja, hogy a program – amely kötelező meditációs foglalkozásokat tartalmazott, és a transzcendentális meditációt alkalmazta – sértette az Alkotmány I. módosításának vallásgyakorlási rendelkezéseit. A bíróság csoportos kereseti engedélyt adott az Establishment Clause (Vallásalapítási Záradék: tiltja, hogy az állam hivatalos vallást hozzon létre vagy bármilyen módon előnyben részesítsen egy vallást a többi felett, ez a vallás és az állam szétválasztásának egyik alapelve az Egyesült Államokban) keresetre, mivel megállapította, hogy a közös kérdések – például, hogy a program vallást népszerűsített-e vagy kényszerítette-e a diákokat vallási részvételre – fontosabbak voltak, mint az egyéni kérdések. Ugyanakkor a bíróság elutasította a vallásgyakorlás szabadságának keresetének csoportos engedélyezését, mivel úgy ítélte meg, hogy az egyéni vallási hiedelmek vizsgálatának és annak eldöntésének, hogy a diákokat terhelte-e a program, gyakorlati szempontból lehetetlenné tette a csoportos döntést.
A felperes álláspontja
Hudgins, a felperes azt állította, hogy a transzcendentális meditáció (TM) programja kötelezővé tétele a Chicago Public Schoolsban vallási jellegű követelményeket tartalmazott, amelyek ellentétben álltak személyes vallási meggyőződésével és a vallásszabadság védelmével. Érvelése szerint a meditációs gyakorlatok – különösen a szanszkrit mantrák és a vallási alapú szertartások – túlmutattak egy egyszerű stresszkezelő vagy wellness program keretein. Hudgins szerint mivel a programok vallási elemeket tartalmaztak, azokat nem lehetett volna kötelezővé tenni anélkül, hogy ne sértették volna a vallásszabadság jogát. A felperes továbbá azt is kiemelte, hogy az alkalmazottak számára nem volt lehetőség választaniuk, hogy más típusú stresszkezelő programokkal élnek, amelyek nem kapcsolódnak vallási vagy spirituális tanításokhoz.
Az alperes – David Lynch Alapítvány – érvei
Az alperes, a David Lynch Alapítvány, azzal érvelt, hogy a transzcendentális meditáció programok nem vallási jellegűek, hanem inkább tudományos és egészségügyi célúak. Az alapítvány szerint a meditáció egy stresszcsökkentő módszer, amelyet különféle tudományos kutatások is alátámasztanak, és amely segíthet az embereknek a munkahelyi és életbeli nyomás kezelésében. Az alapítvány hangsúlyozta, hogy a TM nem tartalmaz vallási szertartásokat, és nem kér az egyének vallási hovatartozását sem. A programot világszerte alkalmazzák különböző iskolákban, vállalatoknál és egyéb környezetekben, anélkül, hogy vallási meggyőződéseket erőltetnének. Az alperes szerint tehát a program nem sértette a vallásszabadságot, és a kötelezővé tétele csupán a munkavállalók jólétének előmozdítását szolgálta.
A bíróság döntése
A bíróság döntése értelmében a felperesek csoportos keresetet nyújthatnak be. A bíró részben helyt adott Hudgins kérelmének, és engedélyezte a felperesek egy csoportját az Alkotmány Első Kiegészítésének Vallásalapítási Záradékával kapcsolatos keresetben, de elutasította ugyanezt a Vallásszabadsági Záradékkal kapcsolatos kereset kapcsán. Kennelly bíró John Mauckot, Judith Kottot, Robin Rubrechtet és Sorin Leahut nevezte ki a csoport jogi képviselőinek.
Vallásszabadság vs. munkahelyi kötelezettségek
A per tehát az állami vallásalapítási tilalom és a munkahelyi kötelezettségek közötti határt feszegeti. A felperes vallási jogokat érvényesítve arra figyelmeztetett, hogy a meditációs program vallási alapú követelményei sérthetik az alkalmazottak személyes meggyőződéseit, míg az alperes a program egészségügyi és tudományos jellegét hangsúlyozva érvelt a kötelezővé tétel mellett, azt állítva, hogy nem vallási tartalomról van szó. A bíróság döntése még hátra van, de a jövőben hasonló jogi kérdésekben is fontos precedenst teremthet.
A bíróság végzése
A Chicago Public Schools másik diákja, Mariyah Green 150 ezer dollár kártérítést kapott, mivel nem adtak neki választási lehetőséget, hogy döntsön arról, részt kíván-e venni a Csendes Idő Programban. A Chicago Board of Education (Chicagoi Oktatási Hivatal) kontra David Lynch Alapítvány-perben – számolt be róla a chicago.suntimes.com – peren kívüli egyezség született, az alapítvány 760 diáknak 2.6 millió dollárt fizetett ki. San Franciscoban több iskolából kitiltották a Lynch-féle Csendes Idő Programot. E perekről a későbbiekben külön cikkekben számolunk be.