Bizonyára emlékeznek kedves olvasóink arra, amikor 1998. februárjában Dr. Tony Nadert a testsúlyának megfelelő aranytömbökkel jutalmazta Maharishi, mivel felfedezte a védát és a védikus irodalmat az emberi testben. Nos mint néhány napja kiderült a „TM: Next Generation” nevű Facebook-csoportban, 1931-ben adták ki a „THE VEDIC GODS AS FIGURES OF BIOLOGY” című 158 oldalas könyvet, avagy a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy Ráma inkarnációja, Tony felfedezése volt a véda az emberi testben. Fogalmazzunk úgy, hogy az időközben a világ és az Univerzum uralkodójának magát képzelő Adhirádzs Rádzsarám kibővítette az 1930-as évekbeli felfedezést. Kinek jár tehát az arany? – írja a RajaLeaks.org.
Részletek az eredeti, 1930-as évekbeli felfedezésbőlA védikus felfedezés újraértékelése: Az elfeledett középiskolás diák és a félreosztott elismerés a TM-mozgalomban
Emlékezzünk arra az MIU-s középiskolás diákra is, akit valamikor 1985 körül említettek az MIU REVIEW-ban, amelyet az egyetemen terjesztettek, mint aki felfedezte a védát az emberi fiziológiában. A cikkben szerepel egy kép, ahol a diák Keith Wallace és egy másik professzor mellett áll. Az írás megemlítette, hogy a diák a DNS-kódolást hasonlónak találta a Rigvéda szerkezetéhez. Nem gondolod, hogy ezért a felfedezésért neki is járna az elismerés? Tonyt később a TM-mozgalom királyává koronázták fantasztikus meglátása alapján, amelyet sokan már korábban is ismertek. Mégis, Tonynak jár a tisztelet azért, hogy vezette azt a kutatócsoportot, amely ezt mélyebben vizsgálta, de az első felfedezés nem az övé volt! A többi őrültség egymást követte: kísérlet egy szuverén ország alapítására, összetűzés a Costa Rica-i titkosszolgálattal, a RAAM valuta és a Központi Bank létrehozása, valamint a legszentebb rádzsák további idióta tettei. S mindez egy olyan felfedezésen alapult, amely nem is volt az övék!
Lisa Lindberg ezt írta a Facebook-bejegyzésben:
„1972 áprilisában vagy májusában egy KIT-szimpóziumon – amelyet Maharishi Mahesh Yogi vezetett – a Fiuggiban, Olaszországban tartott TTC alatt személyesen hallottam, amint Keith Wallace idézett ebből a Rele-könyvből. Jegyzeteket is készítettem. Jóval azelőtt, hogy Nader megjelent volna a színen, Wallace, Maharishi és mások már ismerték ezt a munkát. Egyáltalán nem Nader „felfedezése” volt.”
Az „inspiráló” 1931-es könyv letölthető innen: