A spirituális vezetés álcája alatt Gregorian Bivolaru állítólag emberek százait használta ki egy nemzetközi jógatáborokból és elvonulásokból álló hálózaton keresztül. Jelenleg tárgyalásra vár emberrablás, emberkereskedelem és nemi erőszak vádjával. Az egyik áldozata meséli el, hogyan sikerült kiszabadulnia Gregorian Bivolaru fogságából – írja a theguardian.com.
Kívülről nézve a Tara Yoga Centre egy teljesen hétköznapi, barátságos jógastúdiónak tűnik. Egy kellemes épület London keleti részének egyik drágább környékén, valamint egy másik népszerű fiók az Oxford egyik forgalmas utcáján. A Google-értékelések pozitívak, sőt áradozók. A weboldala professzionális, mosolygó embereket ábrázoló képekkel, akik egyforma lila jógamatracokon nyújtózkodnak. A központ „gyors és teljes átalakulást” ígér, valamint egy „meghívást az azonnali felébredésre”.
Az oxfordi Miranda – aki kérte, hogy csak a keresztnevén említsük – a húszas évei végén járt, amikor Indiába utazott, hogy jógázzon. 2015 volt, és a jóga már virágzó iparággá vált az Egyesült Királyságban. Londonban dolgozott angoltanárként, és a jógához ugyanazért vonzódott, amiért az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a helyi háziorvosok is ajánlják: gyógyulás, mozgás és mentális jóllét.
Miranda úgy találta, hogy a mindennapi gyakorlás nyugalmat ad:
„Egy stresszes napot is könnyebben kezelhetővé tett, és a filozófiai megközelítések segítettek abban, hogy elfogadjam: a dolgok okkal történnek, és a nehéz élethelyzeteket könnyebben tudjam feldolgozni.”
Ezért újabb tanfolyamot foglalt Thaiföldön, amely tantrikus jógára összpontosított, és arra bátorította, hogy szeresse a testét, és ölelje át nőiességét. Amikor visszatért az Egyesült Királyságba, rákeresett a Google-ben a „tantrikus jóga” kifejezésre. A Tara Yoga Centre azonnal megjelent.
A Tara Yoga óráit „ezoterikus tantraként” hirdetik – inkább belső munkára összpontosítva, semmint a szexuális élet javítására, a személyes potenciál kibontakoztatására helyezve a hangsúlyt. Miranda elkezdett heti rendszerességgel órákra járni. Az emberek barátságosak, intelligensek és nyitottak voltak – ahogyan Miranda is, amikor telefonon beszélgetünk; kíváncsi a spiritualitásra, miközben józan és gyakorlatias. Amikor megtudta, hogy 2018 tavaszán lesz egy háromnapos Tara Yoga elvonulás Somersetben, azonnal felkeltette az érdeklődését, és becsomagolt.
Miranda így emlékszik vissza az élményre: Sokat meditált, és olyan állapotba került, amelyet „megváltozott tudatállapotként vagy eufóriaként” ír le – „mint egy drog hatása alatt, de mivel természetes, úgy tűnik, mintha kontroll alatt lenne”. Előadásokat hallgatott. Látta, ahogy más tanulók levetkőznek előadások közben, és szimulált tantrikus masszázst mutatnak be. „Ez sokkolt: a táncok és előadások során megnyilvánuló természetes meztelenség szintje, ahogyan a tanáraimat meztelenül láttam a színpadon.” Úgy döntött, hogy ő maga nem vetkőzik le, és néha tárgyiasítva érezte magát a férfiak tekintete miatt az elvonuláson. Ugyanakkor az élmény izgalmas is volt.
„Van egy intenzitása, olyan, mint egy fesztivál”
– emlékszik vissza Miranda.
„Egy kis csoport voltunk, de mind ugyanazért voltunk ott, és ugyanazzal a szándékkal… Ez függőséget okozhat.”
Az elvonulás után Miranda randevúzni kezdett az egyik tanárral, és fokozatosan bekerült a Tara Yoga „belső körébe”. A tanárok gyakran beszéltek a gurujukról, Gregorian Bivolaruról és az általa alapított szervezetről, a Spirituális Integráció az Abszolútumba Mozgalomról (Misa). Miranda kíváncsi lett, ezért további elvonulásokon vett részt, köztük egy romániai Costinești-ben megrendezett Misa-táborban, ahol a Tara Yoga tanulói és más nemzetközi jógaiskolák követői is összegyűltek. Az esemény hatalmas volt, csoportos meditációkkal és esti táncokkal. Néha azt gondolta: „Ez egy kicsit furcsa”, különösen a rendszeresen vetített lágy pornófilmek miatt, de mivel rajta kívül még 6 000 ember volt ott, úgy döntött, továbbra is hisz benne. (Egy nyilatkozatban a Misa azt állítja, hogy „egyértelmű és óriási különbség van a pornó és az erotikus filmek között”, utóbbiak „felemelő, tiszta, művészi aspektusokat” ábrázolnak.)
„Azt gondoltam: ‘Talán ezek az emberek tudnak valamit, amit én nem, vagy valami olyasmit, amit nem tudok megmagyarázni’”
– meséli Miranda. Végül is éppen az a vágy hajtotta, hogy kapcsolatot találjon valami nála nagyobbal. Így teljesen belevetette magát.
Amit akkor még nem tudott, az az volt, hogy Bivolaru az Interpol körözési listáján szerepelt. A Tara Yoga tanárai azt tanácsolták Mirandának, hogy ne keressen rá az interneten; kétes hírnevét röviden úgy magyarázták, mint a román kormány általi üldöztetést. Bivolaru ugyanis Romániában született, és ott kezdett jógát oktatni az 1970-es években, majd 1990-ben megalapította a Misa-t. Néhány évvel később Miranda megtudta, hogy Bivolaru 2016-ban hazájában adócsalás, szexuális kizsákmányolás és emberkereskedelem vádjával szembesült. Először Svédországba menekült, majd Franciaországban bujkált. Később kiadták, és börtönbüntetést kapott egy kiskorúval folytatott szexuális kapcsolata miatt. Szabadulása után visszatért Franciaországba, ahol a finn hatóságok továbbra is nemzetközi emberkereskedelmi hálózat vezetőjeként körözték.
Bivolaru – vagy ahogy követői nevezik, „Grieg” – azonban nem az egyetlen önjelölt jóga guru, aki visszaélésekkel kapcsolatos vádakkal szembesült. Sri K. Pattabhi Jois, az indiai guru, aki népszerűvé tette az Astanga vinyásza jógát, 2009-ben hunyt el. Halála után tanítványok tucatjai vádolták meg szexuális visszaélésekkel. Az indiai-amerikai guru, Bikram Choudhury egy saját védjeggyel ellátott hot jóga márkát hozott létre, amely a 2010-es évek csúcsán 650 stúdióval rendelkezett világszerte. Choudhury jógaképző táboraiban történt nemi erőszakkal és szexuális zaklatással kapcsolatos vádak végül birodalma bukásához vezettek – mindezt részletesen bemutatta a 2019-es Yogi, Guru, Predator című dokumentumfilm. Egy 2021-es BBC-jelentés pedig több visszaélést is feltárt a kanadai Sivananda Jóga Iskolához kapcsolódó helyszíneken, amelyeket Swami Vishnudevananda vezetett. Ezekben az esetekben a szexuális visszaéléseket gyakran testtartáskorrekcióként, a csakrák összehangolásaként vagy a Tantra nevében történő spirituális gyakorlatként álcázták.
„A jóga tanításai hagyományosan gurutól tanítványig öröklődnek. Így ha valaki guruként állítja be magát, hatalmas tekintéllyel bír”
– magyarázza Peter Tyldesley, a British Wheel of Yoga nevű jótékonysági szervezet vezérigazgatója.
„A tanítványnak követnie kell a tanár utasításait, és a biztonság attól függ, hogy az illető valóban jó jellem-e.”
Ez azonban nem mindig van így – hívja fel a figyelmet –, és az sem segít, hogy a jóga szabályozatlan iparág, vagyis a tanároknak nincs szükségük hivatalos képesítésre.
„Nagyon könnyű jógatanárként működni, és ez számos kockázattal jár, például visszaélésekkel, szexuális kizsákmányolással, de akár sérülésekhez is vezethet, ha a tanár nem rendelkezik megfelelő anatómiai és élettani ismeretekkel.”
Amikor a spiritualitás és a szexualitás összefonódik, az fokozhatja az emberek kiszolgáltatottságát és a manipulatív befolyásolás veszélyét – teszi hozzá. A beleegyezés határai elmosódhatnak, és a visszaélések gyakoribbá válhatnak.
Tyldesley szerint a tantra nem feltétlenül szexuális természetű.
„A klasszikus tantrikus jóga gyökerei akár 1500 évre is visszanyúlnak az indiai szubkontinensre, és meglehetősen forradalmi volt.”
Míg a jóga spirituális gyakorlata alapvetően szerzetesi életformához kötődött, a tantrikus jóga egy olyan irányzat volt, amely beilleszthető volt a hétköznapi életbe.
„Az elképzelés az volt, hogy minden, amit teszel – az ételkészítés, a gyermeknevelés vagy akár a szexualitás – a spirituális utad része lehet.”
A tantra és a szexualitás közötti szorosabb kapcsolat azonban a nyugati világba való elterjedésével alakult ki. Itt az úgynevezett „neotantra” azt hangsúlyozza, hogy a szexuális együttlétek során jelen kell lenni, és irányítani kell a szexuális energiát.
A Tara Yoga ezt a jógaformát úgy mutatta be Mirandának, mint egy út a szeretet, a kapcsolódás és a pozitivitás érzéséhez, valamint egy módszert arra, hogy elérje a „tiszta erózt” – vagyis hogy szégyen nélkül felfedezze a saját érzékiségét. A negatív gondolatokról vagy az önkritikáról beszélni nem volt elfogadott.
„Ez egy igazi ‘csak pozitívan’ mentalitás volt”
– mondja Miranda.
„Ennek egy része a jóga filozófiájából ered, de teljesen el volt túlozva. Ezt látod mindenhol a közösségi médiában – posztok, mémek és rövid idézetek a pozitivitásról, ami már-már mérgezővé válik. A Tara Yoga ezt a végletekig vitte.”
Utólag úgy látja, hogy „ezek a gondolkodási minták arra késztetnek, hogy figyelmen kívül hagyd a saját határaidat, különösen, amikor arról van szó, hogy megbízzunk saját érzéseinkben.” Mégis vonzó volt az a gondolat, hogy az ember feladhatja korábbi hiedelmeit, hogy boldogabbá és felvilágosultabbá váljon – hogy pusztán a saját akaratával egy jobb életet teremthet magának.
„Ezek a gondolkodási minták arra késztetnek, hogy figyelmen kívül hagyd a saját határaidat”
2019 végén, miközben még mindig járt a Tara Yoga óráira, Miranda hallott egy hozzá kapcsolódó központról, egy tantrikus masszázs „templomról”, amely a londoni jógastúdió közelében működött. A Tara Yoga közösség több tanára és vezető tagja dolgozott ott korábban vagy éppen akkoriban, és mindannyian azt állították, hogy ez nagyon jót tett a spirituális fejlődésüknek. Bátorították Mirandát, hogy ő is próbálja ki.
„A templom az indoktrináció része volt”
– véli most Miranda.
„Ahol a szexuális munka spirituális szolgálatnak számított; egy olyan tevékenységnek, amely nemcsak a kliensek felemelkedését, hanem a saját spirituális növekedésedet is szolgálja.”
Néha „kicsit kétesnek” érezte a dolgot, de újra és újra azt mondták neki, hogy a félmeztelenül végzett szakrális masszázsok gyógyító hatásúak, és a Karma-jógában hangsúlyozott önzetlen szolgálat részei. Ez a magyarázat három hónapig marasztalta őt ott, ahol alkalmi munkákat végzett, jóval a minimálbér alatt.
Miután ott hagyta a „templomot”, Miranda felmondott részmunkaidős tanári állásában, és elutazott egy újabb elvonulásra Magyarországra, amelyről egy Tara Yoga szemináriumon hallott. Az esemény fókuszában a kreativitás állt. Az ArtExtasia – ahogy még mindig működő weboldala írja – „egy merész projekt, amelynek célja, hogy a művészet visszakapja isteni jogait”. Miranda hónapokig maradt, és fokozatosan elvesztette a kapcsolatot családjával és barátaival. Naponta jógázott és meditált, miközben egyre inkább elmerült Bivolaru tanításaiban.
Egészen addig, amíg két Tara Yoga tanuló el nem mondta neki, hogy lehetősége van találkozni Bivolaruval és átesni azon, amit a többiek csak „beavatásként” emlegettek. Miranda sejtette, hogy ennek szexuális vonatkozása lesz, de elmagyarázták neki, hogy „ez egy spirituális fordulópont lesz számára, egy átalakító élmény.”
Erről az időszakról beszélni nehéz Mirandának. Hangja, amely eddig határozott és nyugodt volt, megremeg. 2019-ben Párizsba vitték, hogy találkozzon Bivolaruval. Ott át kellett adnia a telefonját, a bankkártyáit és az útlevelét egy házban, ahol több tucat más nővel osztozott egy szobán. A világ minden tájáról érkeztek, és folyamatosan cserélődtek. Miranda feltette magának a kérdést: „Mit tennék, ha el akarnék menni?”, de nem érezte, hogy megtehetné ezt a lépést. Meg volt győződve arról, hogy ha visszalépne a találkozótól, kizárnák abból a közösségből, amely az egész világát jelentette.
Két hét elteltével bekötött szemmel egy másik helyszínre vitték – Bivolaru apró, lepusztult párizsi lakásába. A guru köntösben nyitott ajtót, sokkal idősebben és ápolatlanabbul, mint ahogyan Miranda elképzelte. Egy teljes háromnapos időszakot kellett egy elsötétített szobában töltenie, ahol várakozott.
„Négy-hat nő volt ott velem. Amennyire tudtuk, folytattuk a jóga gyakorlásunkat, DVD-ket néztünk, könyveket olvastunk. Egy matracon aludtunk a földön, amit nappal elpakoltunk, és emeletes ágyakon.”
Miranda emlékszik rá, hogy Bivolaru dühösen kiabált az emberekkel – például azért, mert valaki rossz törölközőt használt.
„Folyamatosan érezhető volt egy alacsony szintű fenyegetés”
– mondja.
Körülbelül 72 óra alatt Bivolaru más nőket is behívott egy másik hálószobába. Aztán Miranda következett. Az „iniciáció” egy hosszú szexuális aktust jelentett Bivolaruval, hét pozícióban, amelyek állítólag a hét csakrát szimbolizálták (a tantra tanítása szerint a csakrák a test hét energia központja). Miranda emlékszik, hogy nem vonzódott Bivolaruhoz, és nem akarta végigcsinálni, de azt mondta magának, hogy ne legyen felszínes. Belsőleg mantrákat ismételgetett, hogy elviselje az élményt.
„Azt mondanám, hogy ebben a pontban már eléggé elváltam a fizikai valóságtól: ‘Most már itt vagyok, végig kell csinálnom.’ Jelentős mértékű disszociáció történt.”
Ezután Mirandát Prágába vitték egy házba, ahol ezt egy újabb „spirituális gyakorlati időszaknak” nevezték. Valójában ez azt jelentette, hogy nyomást gyakoroltak rá, hogy webkamerás munkát végezzen. Ahogyan eddig is, a női istenség, „Sakti” energiájának közvetítését a szexualitás révén erőteljes dolognak állították be.
„Végső soron ezt arra használták, hogy rávegyenek minket arra, hogy szexuális munkával termeljünk nekik profitot.”
A házban lévő nőket, köztük Mirandát is, arról tájékoztatták, hogy tartoznak az étkezésük és a szállásuk költségeivel, valamint az eddigi utazásaikért különböző elvonulásokra. A kizsákmányolók gyakran alkalmazzák ezt a módszert, hogy csapdába ejtsék áldozataikat. Csak hat hónap elteltével engedték el. Először visszatért Magyarországra, majd 2020 februárjában Londonba. Végre otthon volt, az „önmegvilágosodás” útja egyelőre szünetelt.
A „wellness kultusz” kifejezést használják a wellnessipar hamis ígéreteire:
„Vedd be ezt a tablettát, és jobban érzed magad, vásárold meg ezt az órát, hogy a legjobb önmagaddá válj, meditálj a boldogságért.”
Ez arra is utal, hogy a wellness-gyakorlatok gyorsan átcsúszhatnak az egészségmegőrzésből egy olyan nézőpontba, amely torzítja a világképet.
Gondoljunk csak a wellness és az oltásellenesség közötti kapcsolatra: fitnesz influenszerek voltak az elsők között, akik Covid-összeesküvéseket osztottak meg online. Naomi Klein „Doppelganger” című könyvében vizsgálja a fitnesz, a jóga és a wellness „gurui” közötti kapcsolatot az álhírekkel. „Annyi gyönyörű és fitt influenszer nemcsak bátorító szavakat kezdett mondani edzéseinkhez és zöld turmixainkhoz,” írja, „hanem suttogni kezdtek nekünk arról, hogy sötét erők készülnek minket megmérgezni, elhallgattatni, beadni nekünk valamit és végül uralni minket.”
Mostanra Miranda a Tara Yoga és a Misa közösségeket nemcsak a wellness kultusz részeként látja, hanem egy valódi kultuszként. Ezt a felismerést csak azután tudta megtenni, hogy eltávolodott Bivolaru követőitől Londonban. Idő kellett ahhoz, hogy emberek megkérdőjelezzék a tapasztalatait, és órákat töltött azzal, hogy YouTube-videókat nézett a szekták működéséről. Eleinte ellenállt ennek a gondolatnak, majd lassan kibogozta, hogyan történt meg vele mindez – a szekták jól ismert mechanizmusai révén, beleértve a gondolkodás átalakítását és az elszigetelést. Aki kérdéseket tett fel az órákon, azt megszégyenítették – állítja Miranda. A Misa ezt határozottan tagadja.
„Aki aktívan részt vett és feszegette a határokat, azt ünnepelték”
– emlékszik vissza. Minden lépést úgy állítottak be, mint egy újabb mérföldkövet a felszabadulás felé.
„A leghatékonyabb módja annak, hogy valakit rávegyünk valamire, ha elhitetjük vele, hogy ő maga döntött úgy, hogy ott van, vagy hogy egy magasabb cél érdekében teszi ezt – legyen szó a családjának szánt pénzről vagy a saját spirituális fejlődéséről.”
A Brit Jógaoktatók Szakszervezetének társalapítója és társelnöke, Laura Hancock több volt Tara Yoga-tanítvány történetével is találkozott. (Többük történetét a BBC Sounds és a Radio 4 új podcastja, a World of Secrets: The Bad Guru, amelyet Cat McShane újságíró vezet, is bemutatja.) Hancock maga is jógaoktató, és egy időben bérelt egy tanítási teret a Tara Yogánál, ahol egy Bivolarut ábrázoló fényképet látott a falon. Eredetileg a szakszervezetet a jógaiparban tapasztalható munkajogi hiányosságok és méltánytalan bérezés miatt alapította. Hamarosan azonban rájött, hogy számos tanítvány és oktató fizikai és érzelmi bántalmazásról, kizsákmányolásról, szexuális zaklatásról és manipulációról számol be. „Ez lett az a téma, amivel a legtöbben hozzánk fordultak” – mondja.
A jógaoktatók és önkéntesek a szakszervezetben kénytelenek voltak képezni magukat, hogy megfelelő módon kezeljék ezeket az eseteket, és ha lehetett, a hatóságokhoz irányítsák az ügyeket. Azonban, mivel nincs hivatalos jóga szabályozó testület, gyakran nem volt világos, hová lehetne fordulni. A rendőrség sem mindig mutatott érdeklődést a vizsgálatok iránt – például a Tara Yoga elleni panaszokat egyik rendőri egység adta át a másiknak, végül az ügyek nem haladtak előre.
„A felelősségnek inkább a pszichoterápiához kellene igazodnia; a jógaoktatók és tanítványok között hatalmi egyensúlytalanság van, amit nem ismernek el”
– mondja Hancock. „Az emberek nagyon el vannak bizonytalanodva attól, hogy nincsenek megfelelő fórumok az ilyen ügyek bejelentésére. A média jól bemutatta az áldozatok történeteit. De a kérdés az: ‘Mi lesz most?’”
A szakszervezet elkezdte sürgetni a stúdiókat, hogy tegyenek ki szexuális zaklatás elleni szabályzatokat. A British Wheel of Yoga egy regisztrált oktatókat tartalmazó adatbázis pilot verzióját indította el (jelenleg a weboldalukon találhatók az iskolájukban képzett, negyedik szintű oktatók). Hancock azonban úgy véli, ennél szélesebb körű reformra van szükség.
„Az emberek nagyfokú bizalommal mennek jógaórákra, feltételezve, hogy az óra jó és pozitív lesz, és hogy van benne tisztesség. Ez azonban nem mindig van így. Sokan nem ismerik fel, hogy mi minősül zaklatásnak ezekben a terekben, vagy egyszerűen nem akarják elismerni, mi zajlik.”
Hancock a Tara Yoga Centre közelében él, és felháborítónak tartja, hogy az továbbra is működik. „Ez az iskola nem működhetne.”
Jelenleg azonban a felelősség leginkább a fogyasztókra hárul, hogy körültekintően válasszanak jógaiskolát vagy oktatót.
2023 novemberében a francia rendőrség razziát tartott abban a lakásban, ahol Miranda találkozott Bivolaruval a Párizs külvárosában, Ivry-sur-Seine-ben. Bivolarut emberrablás, emberkereskedelem, nemi erőszak és „gyengeség kihasználása” gyanújával letartóztatták. Jelenleg előzetes letartóztatásban van Franciaországban, ahol a tárgyalására vár. Ő és ügyvédei nem kívántak nyilatkozni az ellene felhozott vádakkal kapcsolatban. A razziák során a francia hatóságok szerint további 41 embert vettek őrizetbe különböző vádak alapján, és 58 nőt találtak zsúfolt, magánszférát nem biztosító körülmények között.
Több másik nő is csatlakozott Mirandához, és tanúvallomást tett Bivolaru és a Misa ellen Franciaországban zajló eljárás részeként. Az előzetes nyomozás még folyamatban van. Az Egyesült Királyságban Miranda polgári peres eljárást indított a Tara Yoga ellen, azzal vádolva az intézményt, hogy részt vett bántalmazásban, emberkereskedelemben és személyi sérülést okozott neki. A Tara Yoga nem kívánt nyilatkozni az állításokról, de egy szóvivő közölte, hogy a szervezet „határozottan megvédi magát” minden jogi eljárásban, és „egyértelműen elítél minden visszaélést”.
„Bár kimerítő és újra traumatizáló, mégis segít beszélni róla olyan emberekkel, akik szakértők és értik a helyzetet”
– mondja Miranda.
„A wellness közösségben az emberek eleinte meglehetősen elutasítóak voltak, így az, hogy látom, hogy egyesek megdöbbennek, üdítő érzés.”
Az is fontosnak tűnik számára, hogy a tapasztalatainak áldozatai túlnyomórészt nők voltak:
„Ahhoz, hogy folytathassák, [a Tara Yoga és a Misa] arra számítanak, hogy mi, nők megbocsátunk, őrizzük a jó hírnevüket, és nem kérdőjelezzük meg a dolgokat. Úgy érzem, ezt most azzal lépem át, hogy kiállok és beszélek a hatalommal való visszaélés ellen.”
Misa továbbra is azt állítja, hogy az elmúlt 35 évben a „több tízezer” ember, aki részt vett az óráikon és elvonulásaikon, még mindig „értékeli és tiszteli” Bivolarut, és továbbra is részt vesz az eseményeiken. Minden vádat „boszorkányüldözésnek” neveznek, és úgy vélik, hogy „egy maroknyi ember nyilatkozataira alapozódnak, akik valószínűleg személyes bosszúból vagy figyelemfelkeltés céljából motiváltak”.
Miranda 2020 óta nem járt jógaórán.
„Egy ideig még otthon jógázni is kiváltotta belőlem a traumát. Ez az egyik dolog, ami a legjobban feldühít – hogy ezt a kapcsolatot kisajátították.”
A spirituális és wellness körökben nagy hangsúlyt fektetnek a megbocsátásra, mondja, de ezt túlzásba is lehet vinni. Ahogyan a jóga spirituális oldalát kisajátították, úgy a gyógyulás ígérete is a manipuláció eszközévé vált.
„Ami számomra most a leginkább gyógyító hatású, az az a gondolat, hogy igazságot lehetne szolgáltatni.”
Gregorian Bivolaru a romániai Tărtășești-ben született 1952-ben, és 18 évesen kezdett jógát tanítani, egy olyan időszakban, amikor a kommunista rezsim nem nézte jó szemmel ezt a tevékenységet. A kommunista rezsim idején a Securitate, a román titkosszolgálat üldözte a transzcendentális meditációt gyakorló csoportokat. Egy bizonyos ponton a Securitate a transzcendentális meditáció ügyét “a Bivolaru Gregorian által vezetett transzcendentális meditáció csoporttal” azonosította. Bivolaru később megalapította a MISA-t (Mozgalom a Spirituális Integrációért az Abszolútumba), amely a jóga és tantra elemeit ötvözi. Tanításai különböző vallási forrásokból merítenek, mint például a hinduizmus, a kasmíri saivizmus és a nyugati ezoterizmus. A MISA gyakorlatai között szerepelnek tisztító szertartások, pornográfia használata és szexuális tevékenységek tanárok és tanítványok között.