Paul Mason – Maharishi Mahesh Yogi és Szvámi Brahmananda Szaraszvatí életrajzírója, kutatója – feltárja a TM alapítójának kevésbé ismert oldalait, köztük Maharishi kétes szerepét Guru Dév utódlása körül. A Méhkaptár-beszélgetés egy összetett és vitatott eseménysort tár fel, amely Guru Dév halálát követte, különös tekintettel az ásram vezetéséért folyó harcra. A beszélgetésben a két fél megvitatja a két végrendelet körüli körülményeket, a különböző tanítványok ellentmondásos igényeit, és az ebből fakadó hatalmi küzdelmeket, amelyek végül Maharishi ásramból való távozásához, majd későbbi nemzetközi hírnevének megalapozásához vezettek. A beszélgetés Maharishi személyiségét, motivációit és tanításainak ellentmondásos fejlődését is vizsgálja, megkérdőjelezve a „megvilágosodásainak” hitelességét, valamint a meditációtól a teljesebb világnézeti rendszer felé történt eltolódását. Ezeken a témákon keresztül a beszélgetés arra törekszik, hogy árnyalt képet adjon Guru Dév és Maharishi kapcsolatáról, megvilágítva azokat a történelmi eseményeket, amelyek formálták a transzcendentális meditáció mozgalmat. Paul Mason hiánypótló – ugyanakkor a TM-mozgalom által elhallgatott – történelmi visszatekintését kivonatos formában közöljük.
Nagy örömmel üdvözlöm ismét képernyőinken Paul Masont, a jól ismert történészt, több könyv szerzőjét. A mai beszélgetés témája az, hogy mi történt Guru Dév halála után és a körülötte zajló zűrzavar. Szeretnénk hallani, hogy az évek során mit találtál mindezekről.
Paul Mason: Nos, úgy gondolom, mindannyian tudjuk, kiről van szó: Szvámi Brahmananda Szaraszvatíról, akivel Maharishi fiatal korában találkozott. Nagyon mély benyomást tett rá Guru Dév, és eltökélte, hogy időt tölt vele, de Guru Dév akkoriban nem igazán akarta ezt. Pár évvel később Guru Dév lett a Shankárácsárjá, és Jabalpurba érkezett, ahol Maharishi – aki akkor még fiatalemberként a költészet iránt érdeklődött – elhatározta, hogy meglátogatja Guru Dévet, s egy verset olvas fel neki. Az esemény házigazdája megkérdezte Maharishit, hogy mit szeretne ott, mire ő elmondta, hogy szeretné felolvasni a versét Guru Dévnek. Először lenézték, de végül lehetőséget kapott a vers felolvasására, és a jelenlévők meg voltak döbbenve a vers minőségén.
Maharishi ekkor meggyőzte a szüleit, akik nem akarták, hogy egy áshramba menjen vagy gurut kövessen, inkább házasodni szerették volna. Szülei próbálták rávenni, hogy hagyja el az elképzelését, de végül engedtek, és Maharishi az áshramba ment. Azonban ott csalódottan tapasztalta, hogy nincs sok tennivalója, ezért próbált hasznossá válni az áshramban. Végül sikerült rávennie az egyik embert, hogy hagyja bejutni Guru Dév szobájába, hogy takarítson, és ezzel megszerezte első feladatát.
Maharishi ezután egyre több felelősséget vállalt, például postai leveleket nyitott meg és kezelt, amiket Guru Dév kapott. Idővel Maharishi még arra is rávette magát, hogy a Sankarácsárja feladatait átvállalja, bár Guru Dév nem különösebben törődött az efféle hivatalos dolgokkal. Maharishi meglehetősen ambiciózus volt, és ez az ambíció segítette abban, hogy közelebb kerüljön Guru Dévhez.
Amikor Guru Dév egészsége romlott, 1952-ben visszavonult a nyilvános szerepléstől. Később egy kolkatai orvos házában halt meg, de nem Varasiban, ahová általában a haldoklók mennek, mivel ott jó karmának tartják meghalni. Maharishi volt az, aki rábeszélte, hogy Kolkatába menjen, ahol tovább romlott az állapota.
Guru Dévnek nem voltak nőkkel kapcsolatai, és egy fiatal nő, Shanti CI Saraf – aki mindent megtett azért, hogy Guru Dév tanítványa legyen – volt az egyetlen nő, akit közel engedett magához. Végül Shanti CI Saraf lett az első női tanítványa, aki kitartó erőfeszítései révén nyerte el Guru Dév bizalmát.
Maharishi Guru Dév halála után folytatta a spirituális útját, és Dél-Indiába utazott a beteg nagynénjével. A nagynénje gondozásra szorult, és Maharishi ebben segített neki. Maharishi későbbi életében Rishikeshben telepedett le, ahol egy ásramban meditált és tanított.
Végül érdemes megjegyezni, hogy Guru Dév nemcsak spirituális tanító volt, hanem politikailag is aktív volt. Karpati, Guru Dév első számú tanítványa, politikai pártot alapított, amely a hinduizmus tisztaságát hirdette.
Szerintem mindannyian politizáltak voltak, úgy értem, a legtöbb fiatal férfi Indiában akkoriban részt vett a britellenes tevékenységekben, például a „Quit India” mozgalomban, amely célul tűzte ki a britek eltávolítását Indiából. Nem fogom azt mondani, hogy „mi britek”, mert én nem voltam ott, és ha éltem volna akkor, úgy érzem, nem lett volna közöm hozzá. Nem azonosulok ezzel, de ez volt az egyik fontos céljuk. És tudod, az egyik közeli követője… úgy értem, szerintem a legtöbbjük aktivista volt. Nem hinném, hogy Mahesh különbözött volna tőlük. Ő is egy indiai államból származott, és a nagy jagja végrehajtására készültek. Bár a családja bizonyára tartott jagjákat, és biztos vagyok benne, hogy van is egy képem róluk valahol a számítógépemen.
Nem volt szokatlan, hogy ő ilyen jagja-központú volt, ez volt az ő dolga. Ahogy nekem a zene, a rock and roll és a blues a szenvedélyem, úgy Guru Dév számára a jagja volt az. Hol is tartottunk? Úgy gondolom, most jó lenne visszatérni Guru Dév halálához. Meghalt, és bár többféle beszámoló is létezik róla, az egyik azt mondja, hogy elhamvasztották – amit nem tettek meg –, a másik szerint repülővel vitték vissza. Meg tudjuk nézni azt a képet? Úgy hívják, hogy május 20. Igen, az az. Nos, ez egy nagyon szerény kis újságkivágás, nem igaz? Elég kicsi, tekintve, hogy ő olyan volt, mint Észak-India pápája. Nem kapott túl nagy figyelmet aznap abban az újságban, ugye? De azt mondja, hogy Bernáreszbe viszik, pedig valójában vonattal szállították. De ott van, vallási és újságbeli megerősítés a haláláról. Azt vártam volna, hogy a címlapon fél oldal lesz róla, de hát így történt.
Susan Shumsky: Azt mondtad, hogy az a nő, aki Maharishivel Dél-Indiába utazott, Mai volt, s hogy felépült. Az „Introduction to the Life Story and Teachings of Guru Dev” című könyvedben említed ezt. Én is hivatkoztam erre a könyvemben, a „Maharishi and Me”-ben, amikor azt írtam, hogy egy idős hölgy volt, és hogy meghalt. Szóval, kíváncsi vagyok, később változtattál-e a történeten, amikor több információt találtál, vagy mi történt?
Paul Mason: Nos, akkoriban még nem volt internet, Susan, és az emberek a rendelkezésükre álló információkat használták, a legjobb tudásuk szerint. Elolvastad azt a beszámolót, és az egy jó beszámoló volt arról, ami történt, de nem volt tökéletes. Volt néhány rész, amit ki kellett hagynom, például azt, hogy meghalt volna, mert nagyon is életben volt. Nem csak én gondoltam így, Szvámi Szvárupanand is, akinek a neve nem túl kedvelt a TM-mozgalomban, de ő volt egy magas rangú szvámi, aki 99 éves koráig élt. Ő Karpati első számú tanítványa volt, tehát Guru Dév első számú tanítványának a tanítványa. Akármit is mondjon a TM-mozgalom Szvámi Szvárupanandról, én sok mindent elhiszek neki, de persze nem mindent.
Találkoztam vele néhányszor, és mindig valami rosszat mondott Maharishiről, tényleg nem kedvelte Maharishit.
Igen, sok közös történelmük volt, és erről kellene szólnia ennek a beszélgetésnek is. Bárki megjósolhatta volna, hogy ez fog történni, de nem tartok be egy szigorú idővonalat.
Ez teljesen rendben van, Paul, minden nagyon érdekes. Köszönöm.
Kérdező: Fantasztikus. Kérdezhetek én is valamit?
Paul Mason: Igen, persze.
Kérdező: Azt mondtad, hogy Guru Dévet nem hamvasztották el. Miért nem?
Paul Mason: Ez teljesen normális a szvámik esetében. Ők már halottnak számítanak, hidd el vagy sem. A dandi szvámi rituálisan meghal, amikor eléri ezt az állapotot, így ők már halottnak számítanak. Ez furcsán hangzik számunkra, de nekik teljesen rendben van. A szvámikat nem szokás elhamvasztani. Tehát bárki, aki azt mondja, hogy egy szvámit elhamvasztottak, vagy nem ismeri a dolgok rendjét.
Szvámi Orand, akivel találkoztam és nagyon tiszteltem, is hasonlóképpen járt. Ő is meghalt, de 76 éves maradt hosszú, hosszú ideig. Mindig ugyanazt a kort mondta, valahányszor megkérdezték.
Őt is a folyóba helyezték, valószínűleg egy kendőbe csomagolva, és ugyanez történt Guru Dévvel is.
Mert nem tudtam elhinni, hogy ő az, akire gondoltam, és ő volt. Őt „Forradalmi Szádhu”-nak hívták, és kiderült, hogy ő Szvámi Szvárúpánand volt. Eléggé vad ember volt, részt vett az „Indiát hagyja el” mozgalomban. Visszatérhetünk a fényképhez, hogy újra lássuk az arcokat? Rendben, hol is tartottunk.
Igen, ő vezette azt a bizottságot. Mit gondolsz, mit vártak? Csak arra vártak, hogy átvegyék az irányítást, és meghallgassák a végrendeletet, amelyben Karpati lesz a Sankarácsárja. Nem tudjuk, mi történt volna, ha Karpati átadta volna az irányítást, hiszen akkor másnak is delegálhatta volna, ha nem akarta magát megtenni Sankarácsárjának, amire eredetileg is hajlott. Valószínűleg, szerintem, átadta volna a feladatot Szvámi Szvárúpánandnak. Ez egy feltételezés, senki nem mondta ezt, és nem tudom bizonyítani, de azt hiszem, ez volt a terv, vagy valami hasonló.
Azonban két héttel később egy másik végrendelet került elő, amelyben már nem Karpati szerepelt. Ez elég sok emberben felháborodást keltett, mivel az új végrendelet egy olyan személyt nevezett meg, aki alig csatlakozott az áshramhoz, és egy olyan panditot, aki még csak nem is volt szvámi, így nem lehetett volna Sankarácsárjá. A névsor végén pedig ott volt Szvámi Visnu Dévanand. A névsorban még valaki szerepelt: Szvámi Paramanand Szraszvatí. Szóval miért van négy név, nem csak egy? A végrendelet szerint egymás után, sorrendben kellene Sankarácsárjának lenniük, és az utolsó Sankácsárjának jogában állna kiválasztani a következő utódot. Nos, ez az új végrendelet nem aratott nagy sikert. Voltak vádak, hogy hamisítvány volt, és olyan pletykák is, hogy Guru Dévet megmérgezték. Eléggé feszült lett a helyzet Váránasziban.
Amikor bejelentették, hogy Szvámi Shantanand Szaraszvatít fogják kinevezni Sankácsárjának, Karpati hívei megpróbálták a rendőrség segítségével biztosítani, hogy az egész hely lezárásra kerüljön, és senki ne tudjon belépni a Sankácsárjá kinevezésének helyére. Az ajtók kulcsait tartó szvámi, Szvámi Govindánand, bezárta az áshramot és elment 150 kilométerre onnan. Az áshramban senki, egyik szvámi sem támogatta Shantanand kinevezését Sankácsárjának, bármennyire is kedves ember volt, általánosan elfogadott volt, hogy Kartre volt a megfelelő jelölt, és Shantanand kinevezése nem fog sikerrel járni. Shantanand maga is azt mondta Karpatinak, hogy nem akarja a pozíciót.
Végül azonban Shantanand kinevezésre került 1953. június 11-én, pont az első születésnapomon. Emlékeznem kellene erre, igaz? De ez még nem volt a történet vége. Karpati nem fogadta el Shantanand kinevezését, és saját jelöltet állított, Szvámi Krishna Bodhashrámot. Most már sok szvámi részt vett az eseményen, így az inkább legitimáltnak tűnt. Ettől kezdve hosszú bírósági csatározások indultak a két rivális Sankácsárjá között.
Úgy vélem, Shantanand valójában csak azért vállalta a pozíciót, mert úgy hitte, hogy Guru Dév kívánsága volt, és bár nagyon jó ember volt, nehéz helyzetbe került. Később visszavonult, és Maharishi kérésére támogatta a TM-mozgalmat – együtt utaztak Kínába, Afrikába, Kenyába, Hongkongba, Zambiába. Shantanand sokat utazott Maharishivel. Bár Shantanand nem akarta a Sankácsárjá-pozíciót, végül belekerült egy politikai játékba, amelyben valószínűleg nem volt nyerési esélye.
Érdekes módon Maharishi – akit akkor még Brahmacharinak hívtak -, valószínűleg nem látta előre a lehetséges konfliktusokat. Egy könyv szerint Guru Dév azt mondta neki: „Még ha én is kineveznélek téged Sankácsárjának, az emberek nem fogadnának el.” Maharishi nem volt bráhmin, és kasztja miatt nem lehetett Sankácsárjá. De az biztos, hogy Guru Dév felismerte Maharishi vonzerejét, hiszen sok látogató nagyra tartotta őt az áshramban, míg az áshram belső lakói nem feltétlenül. Maharishi karizmája vonzotta az embereket, de ez nem mindenkit győzött meg az áshramban.
Végül Maharishi elhagyta az áshramot, meglátogatta Guru Dév családját, majd útra kelt.
Kérdező: Most jön egy érdekes kérdés: Vajon Maharishi valójában tisztelte Guru Dévet, vagy inkább a hatalmát és befolyását használta saját céljai érdekében? Maharishi egyre inkább manipulálónak tűnik, és az is felmerül, hogy Guru Dév, aki híres volt arról, hogy képes volt olvasni az emberek gondolataiban, hogyan nem látta, hogy mi zajlik Maharishi fejében?
Nos, ez egy nagyon érdekes kérdés. Hogyan lehetséges, hogy Guru Dév, aki állítólag képes volt olvasni az emberek gondolataiban, nem vette észre Maharishi valódi szándékait? Ez sokakat foglalkoztat, és egyre többen teszik fel ezt a kérdést. Guru Dév kétségtelenül nagyon tisztán látó ember volt, különösen a tanítványaival kapcsolatban. Talán látta Maharishi törekvéseit, de valami miatt mégis mellette maradt. Talán úgy gondolta, hogy Maharishi hozzájárulása az áshram működtetésében — például a könyvkiadás és a publikációk terén — nagy érték, amely az egész közösséget segíti, és ez fontosabb volt, mint Maharishi személyes ambíciói. Lehetséges, hogy Guru Dév tudta, hogy Maharishi szándékai nem teljesen tiszták, de talán azt is látta, hogy ezeket az ambíciókat kordában tudja tartani.
Egy másik magyarázat az lehet, hogy Guru Dév egyszerűen bízott Maharishiben annak ellenére, hogy esetleg tisztában volt bizonyos hátsó gondolataival. Előfordulhat, hogy azt gondolta, hogy Maharishi még tanulni fog, és idővel belátja majd, hogy a valódi spirituális fejlődés nem hatalmi törekvésekből fakad. Egy másik lehetséges forgatókönyv az, hogy Guru Dév meglátta Maharishiben azt a potenciált, amit mások nem — a képességét arra, hogy vonzó legyen az emberek számára, hogy embereket vonzzon a spiritualitáshoz, még akkor is, ha ezt nem mindig a legnemesebb motivációk vezérelték.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy Guru Dév valószínűleg a hosszú távú célokat szem előtt tartva cselekedett. Az áshram működése és fennmaradása rendkívül fontos volt, és Maharishi gyakorlati hozzájárulásai — az áshram napi működésében és annak népszerűsítésében — jelentős előnyöket hoztak. Talán Guru Dév úgy érezte, hogy ezek az előnyök meghaladják azokat a kockázatokat, amelyeket Maharishi ambíciói jelentettek.
Az is lehetséges, hogy Guru Dév tudta, hogy a konfliktusok elkerülhetetlenek lesznek, de bízott abban, hogy a helyzetet valahogy kezelni lehet majd, még akkor is, ha ez végül nem bizonyult igaznak. Végső soron Maharishi és a többi tanítvány közötti feszültségek vezettek a bonyodalmakhoz, és az áshram belső konfliktusai megnehezítették a békés megoldást.
Visszatérve a végrendelet kérdésére: sokak szerint az, hogy Maharishi neve nem szerepelt az első végrendeletben, mégis fontos szerepet kapott a másodikban, arra utalhat, hogy valami nem volt rendben a folyamat során. Egyesek szerint Maharishi befolyásolta Guru Dévet, talán anélkül, hogy Guru Dév teljesen tudta volna, hogy mire megy ki a játék. A végrendelet hamisításának vádja tovább súlyosbította a helyzetet, és a végén már nemcsak a hatalomért folyt a harc, hanem a hitelesség és az örökség kérdése is komoly konfliktusokat szült.
A végkifejlet pedig az lett, hogy Maharishi végül elhagyta az áshramot, és saját mozgalmat alapított, amely világszerte nagy hatást gyakorolt, de mindezt egy olyan háttérrel, amely tele volt konfliktusokkal, feszültségekkel és bizonytalanságokkal. Guru Dév tanítványai közül sokan máig nem értik, hogyan történhetett meg mindez, és hogy mi volt valójában Maharishi célja az áshramban eltöltött ideje alatt.
Ami biztos, hogy Guru Dév tanítványai között sok volt a nagyra becsült, spirituálisan fejlett ember, akik közül néhányan nagyon szkeptikusak voltak Maharishivel kapcsolatban, és akik talán hamarabb látták meg azokat az ambíciókat, amelyeket Guru Dév talán figyelmen kívül hagyott.
A második végrendelet hirtelen előkerülésével kapcsolatban felmerül a kérdés: ki mutatta be ezt a dokumentumot a csoport előtt? Vajon Maharishi volt az, aki előállt vele, vagy van erről konkrét tudomásunk?
Kérdező: Említetted, hogy Shantan nem akart Shankácsárjá lenni, és akár teljesen vissza is utasíthatta volna.
Paul: Úgy hiszem, próbálkozott is ezzel, hiszen Katrianhoz ment, hogy nem akarja ezt a szerepet betölteni. Végül azonban meggyőzték, tehát valamennyire befolyásolható volt.
Felmerült még, hogy Shantan valójában Guru Dév unokaöccse volt, azaz Guru Dév nővérének a fia, ugye? Igen, ezt már említetted nekem, de ez önmagában még nem növeli az ő jogosultságát erre a pozícióra. Talán a saját szemében igen, de mások számára nem biztos, hogy így van.
Amit nem értek, az az, hogy Guru Dév – aki rendkívül intuitív ember volt -, hogyan nem látta előre mindezt. Ugyanakkor azt mondtad, hogy Maharishi népszerű volt a látogatók körében, de nem vált közkedvelt figurává az áshram belső tagjai között, akik legitim módon jobban kötődtek az ashramhoz, mint Maharishi. Tehát ezek a dolgok már akkor is nyilvánvalóak lehettek, amikor Guru Dév még élt.
Nehezen értem, hogyan kerülhetett ez a négy ember a második végrendeletbe, és hogy valaki egyáltalán komolyan vette volna ezt. Ez egy merész lépés volt, ha figyelembe vesszük az áshram hagyományait és azokat a preferenciákat, amelyek már akkor is ismertek voltak. Egészen elképesztőnek tűnik, hogy egy ilyen végrendelet egyáltalán bemutatásra került, nemhogy végrehajtásra.
Továbbra is azt kérdezem, miért engedett végül Shantan, ha eredetileg ellene volt ennek? Egyszerűen nem értem ezt.
Ami Guru Dév képességét illeti, hogy átlátta, mi folyik körülötte, nem tette Maharishit közvetlen tanítványává, nem nevezte ki brahmacharinak sem évekig. Az első hivatalos említés arról, hogy Maharishi brahmachari lett volna, 1950-ből származik, tehát körülbelül kilenc éve lehetett már Guru Dév mellett, mire ezt a címet megkapta. Brahmacharinak lenni azonban nem olyan nagy dolog, mint sokan gondolnák. Ez csupán annyit jelentett, hogy Guru Dévtől alkalmanként spirituális gyakorlatokat kaphatott. Ez nem jelentett hatalmas előrelépést.
Úgy vélem, Guru Dév tudatában volt ennek, de alapvetően visszahúzódó személy volt. Nem próbált mindent megoldani, nem volt egyfajta „szuperhős”, aki minden problémát meg akart volna oldani. Egyszerűen talán azt mondta magában: „Legyen, ahogy lesz”. Nem gondolom, hogy különösebben nyugtalanította volna, mi történik a világban. Ráadásul az egészségi állapota is romlott élete utolsó hat hónapjában, amikor a végrendelet készült, már ha egyáltalán valóban ő írta alá és az valódi volt. Egyes tanítványai azt állítják, hogy jó egészségnek örvendett, mások viszont nem így gondolják. Ez tehát nyitott kérdés marad.
Hozzád hasonlóan én is megdöbbentőnek találom, hogy valaki, akit annyira intuitívnak tartottak, és akiről azt hitték, hogy szinte természetfeletti képességei vannak, hogyan nem látta előre, mi fog történni. Talán látta, de egyszerűen mosolygott és továbbment. Ki tudja?
Említetted, hogy ezek az emberek politikailag aktívak voltak, és India függetlenségét támogatták. Elgondolkodtam azon, hogy Guru Dév talán előre látta, hogy Maharishi messzire fogja vinni a hindu ügyet a jövőben, és ha megnézzük a Maharishi által létrehozott mozgalmat, most a BJP-vel [Narendra Modi, India miniszterelnökének pártja – szerk.] való kapcsolatai révén is, talán ez is szerepet játszhatott. Bár Guru Dév visszavonultan élt, mégis komolyan vette a dharmáját mint Sankárácsárjá, így biztosan érdekelték a dolgok alakulása halála után is. Még ha nem is volt kötődése, valamilyen szinten biztosan elkötelezett volt a sorsa iránt.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy Guru Dév tudott volna a második végrendeletről, de persze ez csak találgatás. Számomra nem logikus, hogy ne tartotta volna hűségben legfontosabb tanítványát, akit jól ismert. Miért hagyta volna ki őt a képbe? Ezt egyszerűen nem értem.
Amikor azt mondod, hogy egy vagy két ember támogatta Maharishit, kik voltak ők? Shantan közéjük tartozott, vagy nem? De azt mondod, Shantan csak nemrég csatlakozott az áshramhoz. Kik voltak tehát azok, akik melegebben viszonyultak Maharishihez? Nem szvámik, hanem inkább a személyzet, illetve Maharishi brahmachari társai voltak azok, akik közül néhányan összebarátkoztak vele. Egy-két ember végül Maharishivel tartott az áshramjában.
Ami Maharishi tanítói szerepét illeti, ő nem volt spirituális tanító Guru Dév idején. Inkább mint egy titkár működött, és noha hallhatott dolgokat, nem volt felkészítve arra, hogy tanítóként működjön. Azt hiszem, amikor azt mondta, hogy nem szokott nyilvános beszédet tartani, őszinte volt. Nem gondolom, hogy akkoriban konkrét tervei lettek volna; inkább rögtönözött, és a lehető legjobban igyekezett tanítani. Később, a ’60-as és ’70-es években azonban már sokkal céltudatosabbá vált.
Végül, ami a politikát illeti, Guru Dév és Karpati politikai törekvései, különösen Karpatié, egy olyan politikai párt létrehozásához vezettek, amely végül az RSS-szel egyesült, amelyből később a BJP jött létre. Az RSS, mint tudjuk, erőszakos szervezet hírében áll, és a BJP későbbi vezetője is meglátogatta Maharishit.
Azt hiszem, Guru Dév soha nem támogatta volna az ehhez hasonlót. Nem, azt hiszem, ez alapvetően az idealizmusról szólt. Vissza kell térni Dévhez: a nagyszülője nevelte fel a falujában, és a nagypapájának volt rá a legnagyobb hatása. Rengeteg benyomást kapott a hindu értékekről a nagyszülőjétől, ahogy én is kaptam értékeket a nagymamámtól, és nagyon korán elveszítettem a nagymamámat, ami hatalmasan bántott. Ez volt a legnagyobb dolog, ami valaha történt velem, és bármit megadtam volna, hogy visszahozhassam. Ezt mondom, mert Guru Dévet nagyon megérintette a nagypapája elvesztése, és azt hiszem, ez tette őt olyanná, hogy mondogatta: „Ó, az élet… tudod, ez mindannyiunkkal meg fog történni.” Ez nagyon megöregítette, oly módon, amit talán mi nem értünk, mert összehasonlításképpen frivolak vagyunk, és túllépünk mindenen, tudod, visszapattanunk. De nem hiszem, hogy ő valaha is visszapattant volna. Azt hiszem, ő egy nagyon komoly gondolkodású fiatalember volt, és nem sokkal ezután elhagyta az otthonát, és úgy gondolom, hogy nagyon, nagyon, nagyon visszahúzódó volt, olyan módon, amit egyikünk sem ért.
A legutolsó dolog, amibe belevetette volna magát, az erőszakos politika lett volna. Egyáltalán nem találkoztam egyetlen olyan jelenséggel sem, amely arra utalna, hogy bármilyen formában támogatná az erőszakot, de teljes mértékben támogatta a hindu értékeket, amelyek önmagukban sok kérdést vetettek fel. És különösen velem kapcsolatban, mert én szabadgondolkodó vagyok, és ez gondolkodás-ellenes. Azt mondja: „Nem, mi megmondjuk, hogy mit gondolhatsz, megmondjuk, hogyan gondolkodj, megmondjuk, kit kell házasodnod és kit nem, és mit tegyél az életeddel.” Ez teljesen klausztrofób. De támogatta ezt, és úgy gondolom, hogy azért támogatta, mert ezt mondta neki a nagypapája, a Guruja és hogy szellemileg nyitott volt. Azt hiszem, ha elolvasod a saját önleírását, hogy főzött a tűzön kint a vadonban, észre fogod venni, hogy ő egy felszabadult lélek, és nem próbál senkinek semmiféle negatív módon ártani. Még azok is elnyerték a szívét, akik megpróbálták a bukását okozni, és megpróbálták ezt vele tenni, néhány ellenséges pletykás, ahogy mondták, de ez nem működött, nem tapadt hozzá, és nem hatott rá. Szerintem ő egy menő srác volt, nem hiszem, hogy pontosan az volt, akinek Maharishi mondta. A különbség egyre inkább világossá válik számomra, ahogy kutatom őt. Nincs egyhangú véleményem róla, tudod, van ott egy karakter, és nem bánnám, ha szemtől szembe állhatnék vele, és vitatkozhatnék néhány pontról, különösen a hinduizmusról és a hinduizmus sok szigorúságáról.
De ahogy korábban említettem, több funkciója volt – az egyik funkciója az volt, hogy életben tartsa a hinduizmust Indiában, egy másik pedig a brit politikai hatás kezelésére irányult, akik próbálták bevezetni a hindu törvényeket. Mindenki tudja, mi volt a hindu-kód? Valószínűleg a legtöbben nem. A hindu-törvényt nagyrészt a brit segítségével hozták be, és meg akarta változtatni néhány nagyon alapvető, a hindu vallásban megalapozott törvényt. Azt mondta, hogy a személyes törvényről van szó, például a válás, öröklés, birtoklás, hozomány. Ha ezt nem hallottad, ezek mind olyan dolgok, amelyek teljesen érintik a hindu nőket. A britek – a sok kritikát, amit rájuk zúdítanak, a cselekedeteik miatt Indiában – megpróbálták felszabadítani a nőket Indiában, és ezért Guru Dév és mindenki más ellenállt a hindu-törvényeknek, mert lehetőséget adott a válásra a nőknek, lehetőséget adott az öröklésre, és lehetőséget adott arra, hogy saját birtokuk legyen, s hogy házasságba lépjenek anélkül, hogy hozományt kellene hozniuk. Ez a hindu-törvény alapja, és mindenki ellene volt. Valójában ezt egy indiai kormány fogadta el, miután a britek elmentek, így az indiaiak maguk döntöttek úgy, hogy támogatják a hindu-kódot. Nem tudom, mit gondolnak most a nők Indiában erről, de ez elég komoly volt, és erről szólt, hogy próbáljanak adni nekik egy esélyt. Guru Dév nem volt politikai személy. Maharishi a politikai orientáltsága előtti időszakban nem volt politikai személy. Azt hiszem, politikai irányba fordult, amikor elment Amerikába, és politikai kérdésekről kérdezték. Az emberek azt mondták neki: „Ó, mit gondolsz erről meg arról?” Ő pedig elég ostoba nyilatkozatokat tett, és az emberek kihívták, és azt mondták: „De amit mondasz, az így meg úgy van.” Guruként kezelték, nem meditációs tanárként. Csak meditációs tanárként állította fel magát, és a nyugatiak alakították guruvá. Guru Dév guru volt, és ez azt jelenti, hogy ő egy spirituális tanár volt, aki elmondhatott dolgokat a szentírásokról. Újra és újra azt mondta: „Nem mondok neked semmit a saját személyes nézőpontomból, csak a szentírásokra mutatok. Nem mondok semmi egyedit magamról, legyél óvatos, ha bárki felbukkan előtted, mint Sankárácsárjá, és elkezd beszélni a saját véleményéről.” Ő is figyelmeztetett azokra, akik nem ragaszkodnak a saját feladataikhoz, és beszélt a kasztokról, akik szeretnék, ha a tanítványok guruk lennének.
Amikor Maharishi a nyugaton volt, az elején nagyon jól viselkedett, úgy gondolom, hogy a tanítása érdekes volt, izgalmas volt, hatalmas mennyiségű korai felvételt hallgattam meg, de ez megváltozott a Beatles, John és George elutasítása után, mint egyén. Nem utasították el a meditációt, csak őt mint élő gurut, és egy nap kisétáltak tőle, és nem hiszem, hogy soha többé ugyanolyan lett volna. Nem azt akarom mondani, hogy elment a józan esze, csak azt, hogy volt egy programja, és be akarta bizonyítani magát. Engem személy szerint nem érdekel a Maharishi politikai gondolkodóként vagy üzletemberként. Azt hiszem, az ötleteit a Karpati-dinasztiától vagy mit tudom én honnan szerezte, meg kell nézned Karpati tanításait, hogy megértsd, mit értett ez alatt. Egy percig sem hiszem, hogy erőszakos ember volt. Utálta az erőszakot, és különböző módokon elítélte és kiállt a társai mellett, amikor a rendőrség bántalmazta őket. Azt hiszem, hibás lenne most, hogy egy kombináció alapján azt mondjuk: „Nos, az RSS ilyen, és Guru Dév olyan”, és egyenes vonalakat vonjunk közöttük. Azt hiszem, ez egészen téves. Maharishi kezdetben a meditációt képviselte, ahogyan Guru Dév is a meditációt és a dharmát képviselte.
Úgy értem, nem hiszem, hogy Guru Dév támogatta volna az ilyesmit, nem, nem, nem gondolom. Alapvetően idealizmusról volt szó. Vissza kell nyúlnunk Guru Dévhez. A nagyapja nevelte fel a falujában, és a nagyapja volt rá a legnagyobb hatással. Sok benyomást szerzett a hindu értékekről a nagyapjától, ahogy én is kaptam értékeket a saját nagyapámtól. És én is korán elvesztettem a nagyapámat, ami mélyen megrázott, ez volt életem legnagyobb eseménye. Bármit megtettem volna, hogy visszahozzam. Ezt azért mondom, mert szerintem Guru Dévet is nagyon megrázta, hogy elvesztette a nagyapját. Úgy gondolom, ez tette őt kissé mélabússá, mondván, hogy „ó, az élet ilyen, ez mindannyiunkkal meg fog történni”, és ez szörnyen megöregítette, olyan módon, amit talán nem értünk meg, mert mi könnyelműek vagyunk, és mindenen túllépünk, visszapattanunk. De szerintem ő sosem állt talpra teljesen. Úgy vélem, nagyon komoly fiatalember volt, és nem sokkal később elhagyta az otthonát, nagyon visszahúzódóvá vált, olyan módon, amit közülünk senki sem ért. Úgy gondolom, az utolsó dolog, amivel foglalkozott volna, az az erőszakos politika volt.
Soha nem találkoztam egyetlen jelével sem annak, hogy bármilyen erőszakot támogatott volna, bármilyen formában. Ugyanakkor teljes mértékben kiállt a hindu értékek mellett, ami önmagában is sok kérdést vetett fel, különösen nekem, mivel szabadgondolkodó vagyok, és ez pont az ellenkezője a szabad gondolkodásnak: azt mondják, mi megmondjuk, mit gondolj, hogyan gondolkodj, kit vegyél feleségül, és kit ne, mit csinálj az életeddel. Ez az egész totálisan fojtogató, de ő támogatta, mert a nagyapja és a guruja ezt tanította neki. Szellemileg szerintem nagyon nyitott volt. Ha elolvasod az önéletrajzi leírását arról, ahogyan a tűzön főzi a rizst a vadonban, érezheted, hogy felszabadult lélek volt, és semmi negatívat nem próbált tenni senkivel. Mindenkinek elnyerte a tetszését, még azoknak is, akik megpróbálták megbuktatni, de nem sikerült. Néhány ellenséges rágalmazó próbálta elérni, hogy rossz fényben tűnjön fel, de nem ragadt rá, nem működött ellene. Úgy gondolom, hogy egy menő fickó volt. Nem hiszem, hogy egészen olyan volt, mint ahogyan Maharishi mondta nekünk. Minél többet kutatom őt, annál inkább megformálom a saját véleményemet róla, ami egyáltalán nem lapos. Van benne egy karakter, és szívesen vitáznék vele néhány dologban, különösen a hinduizmusról és annak merevségéről.
Guru Dév arra is figyelmeztetett, hogy egyes kasztok nem ragaszkodtak a saját feladataikhoz. Maharishi kezdetben jól viselkedett a Nyugaton, tanítása érdekes és ösztönző volt, de ez megváltozott, miután John és George elutasította őt mint egyént, nem pedig a meditációt.
Látható volt, hogy az ajtók és ablakok azért voltak nyitva, mert a szobát tele volt ezekkel a férfiakkal, akik egyedül ültek ott, és amatőr szanszkritisták voltak – nem tudom, ez valós szó-e – és ők mondták neki, mit jelentenek a Rigvédák. Mert Maharishi, akit nem szeretek így hívni, Mahesh újra és újra elmondta, hogy nem tud szanszkritül, és addigra már tudtuk, hogy valaki más fordította le neki a Gítát, hogy kommentálhassa. Így ott volt, és neki mondták el, mit jelentenek a Rigvédák, kérdéseket tett fel, ahogy korábban említettem: „Ó, és ez mit jelent?” Szívta magába az összes információt, amit csak kaphatott, majd a következő találkozónkon elárulta nekünk, mi jutott eszébe, elmondta nekünk, milyen szerencsések vagyunk, hogy hallhatjuk az ő mély gondolatainak gyümölcsét. Más szavakkal, ellopta mindezeket a férfiaktól, és sajátjának állította be a tudásukat, majd kiadta. Ezen a ponton hagytam abba az iránta való csodálatot. Úgy gondoltam, hogy a TM-nek van némi értéke, de ez az ember csaló volt, és amikor később felkért, hogy csatlakozzak a nemzetközi stábhoz, visszautasítottam, de tovább kérlelt, így végül beadtam a derekam, és nagyon-nagyon szorosan figyeltem őt.
Kérdező: Paul, említetted, hogy titkárként hallott dolgokat.
Paul: Nos, titkárok nem hallanak „egy kicsit”, mindent hallanak, és gyakran le is írják ezeket a dolgokat. Amikor Mahesh a védákról gondolkodott, nem, nem, nem, csak mások tudását ismételte vissza, amit másoktól szerzett. Vannak nagyon jól dokumentált, könyvek, amelyek beszélnek arról, hogyan állították össze a védákat, Maheshnek ehhez semmi köze nem volt ehhez, csak átvette mások jó ötleteit.
Kérdező: Említetted, hogy a 60-as években csak meditációról beszélt, meditációs tanár volt.
Paul: Azt hiszem, amikor rájött, hogy a Beatles mennyire fontos, ez mindent megváltoztatott. Mahesh az egyik legokosabb ember volt, akit valaha ismertem. Hihetetlen elméje volt. Szerintem a Beatles olyan hatással volt rá, mint a karácsonyi szellemek, és ez megváltoztatta őt. Nem gondolkodott saját magától, csak rendkívül okos volt.
Kérdező: Kérdezhetek valamit? Abban az erdei faházban, ahol tudósok voltak, csak úgy megjelentek, vagy a kurzus résztvevői voltak?
Paul: Nos, nem, nem csak úgy megjelentek, és nem is a kurzus résztvevői voltak. Soha nem láttam őket sehol a környéken, szóval Mahesh valószínűleg meghívta őket. Az Estes Park elég nagy hely, könnyen lehet, hogy máshol szállásolta el őket. Maheshnek nagyon kevés alvásra volt szüksége, mint Winston Churchillnek, 20 perc alatt felfrissült, míg a többiek kidőltek. De azt hiszem, meghívta ezeket az embereket, hogy tanítsák őt, bár lehet, hogy ők nem is tudták, hogy tanítják. Ők ott voltak, de a kurzus résztvevői sosem látták őket. Ha megkérdeznéd Philip Goldberget vagy Casey Colemant, talán többet tudnának.
Kérdező: Szóval ezek indiai tudósok voltak?
Paul: Ó, nem, nem, nem, nem. Ezek amerikai amatőrök voltak, nyugati emberek. Tudtak szanszkritül, de szótárakból nézték ki a jelentéseket.
Kérdező: Úgy tűnt, mintha Mahesh ezt az egészet rögtönözte volna? Lehet, hogy ő volt az egyetlen, aki elég bátor és ambiciózus volt ahhoz, hogy eljöjjön nyugatra, és globális mozgalmat hozzon létre?
Talán igazad van, de szerintem Mahesh egy jó lehetőséget látott arra, hogy jól gondoskodjanak róla.
Valaki a TM londoni irodájában mesélte nekem, hogy Maharishi próbálta megakadályozni, hogy a rádiót hallgassák a munkatársai. Gondolom, nagyon szerethették őt ezért, mert aki már dolgozott gyárban, az tudja, mennyit jelent egy kis zenehallgatás. Emlékszem, amikor én gyárban dolgoztam, a kedvenc zeném a „Hawaii 5-0” volt. Az egyetlen dal, amit szerettem, és vártam rá órákat, hogy újra halljam, mert a többi zene csak totál gagyi volt. De amikor végre visszajött, fantasztikus érzés volt, és mindannyiszor alig vártam, hogy újra hallhassam.
Kérdező: Mondd el nekünk, hogy milyen volt Maharishi munkásélete. Hihetetlen az elképzelés, hogy Maharishi egy öntödében dolgozott acélöntés közben!
Paul Mason: Nos, valójában inkább irodai munkát végzett. Ő inkább a könyvelést intézte, és csak sétálgatott körbe, papírmunkákat intézve. Miközben az öntödében dolgozott, találkozott Guru Dévvel, nem konkrétan az öntödében, de akkoriban, amikor ott dolgozott, találkozott vele Dzsbálpur külvárosában.
Maharishi később Olaszországba ment egy csoporttal, amelyet „nehéz stresszeseknek” neveztek. Ők a hosszú meditációs gyakorlatok miatt kialakult mentális vagy fizikai problémákkal küzdő emberek voltak. Például az egyikük nem volt képes megszólalni, egy másik nő pedig folyamatosan táncolt, mintha akaratlanul mozgott volna, és nem tudott megállni.
Kérdező: Ez tehát a hosszú meditációk eredménye volt?
Paul Mason: Igen, néhány embernél furcsa dolgok történtek a hosszú meditációs és intenzív gyakorlatok hatására. Maharishi „nehéz stresszeseknek” hívta őket, és egy külön szobába küldte őket meditálni. Csak a rend kedvéért, időnként bosszantónak is nevezte őket.
Találtam valamit, amit szeretnék megosztani, mert érdekes lehet. Egy idézet Guru Dévtől, amely a magányos életére és az önátadásra utal: „Ki gondolta volna, hogy egy nap fel kell ülnöm az oroszlántrónra, és hogy ebben a cselekedetben saját szabad akaratom láncra verődik?”
Ezután arról beszél, hogy milyen egyszerű életet élt, egyetlen ruhadarabban járt, ami néha turbánként szolgált, néha pedig az övként. Egy kicsi lapos kövön sütötte a lepénykenyerét, és amikor a kenyér sült, és a kő megrepedt, ez a hang olyan boldogságot hozott számára, mintha a legnagyobb boldogságot érte volna el.
Ez a természetes, egyszerű élet volt számára az igazi boldogság, és az isteni szabadság megélése.
Az a véleményem, hogy Maharishi tanításai később túlságosan technikaivá váltak. Eleinte minden annyira természetes volt, egyszerű és érthető. De később megjelentek ezek az összetett szintek és technikai fogalmak, amelyek egyre bonyolultabbá tették a dolgokat, mintha egy létrán kellett volna felfelé mászni, hogy elérjük az ő magasztos szintjét.
A saját meditációs tanítóm azt mondta, hogy ne foglalkozzak azzal, amit Maharishi mond, csak a meditáció élményére koncentráljak, és végül rájöttem, hogy teljesen igaza volt…