David Laird Zoom-prezentációjának harmadik része a TM-mozgalom vállalati struktúrájáról, a dollármilliókat adományozók megalázásáról és az egymillió dolláros Maharishi-tanfolyamról szól.
Ez a videó – David Laird 2023. augusztus 17-i előadása – a TM-mozgalom nyilvánosan elérhető pénzügyeiről szól. David bemutatja az általa felfedezett tényeket, és az olvasóra bízza a következtetések levonását. David 1971-ben tanult meg meditálni, négy hónapig dolgozott a Seelisberg-i stábban, majd 1974-ben elvégezte a TM-tanárképzőt. Rövid ideig az Egyesült Királyság TM-szervezetének négy regionális koordinátora egyikeként is tevékenykedett. 1978-ban csatlakozott a The Economist-hez, és végül a The Economist Group, egy 300 millió font értékű globális média vállalat kereskedelmi igazgatója lett. Harmincéves pályafutása során különböző pozíciókat töltött be az értékesítés, marketing és felső vezetés területén az Egyesült Királyságban, Európában és az USA-ban. Vezetése alatt a bostoni székhelyű CFO Publishing bevételei 10 év alatt 6 millióról 43 millió dolárra növekedtek. Legutóbb a Peace Palace Tanácsadó Testületének tagjaként tevékenykedett, és számos kiadványt tervezett és írt új meditálóknak, beleértve a nemrégiben újranyomtatott Perspectives hírlevelet.
Gyorsan áttérve a vállalati struktúrára és irányításra, mert a forma és a funkció szorosan összekapcsolódik. Először az Egyesült Királyságot fogom megvizsgálni, mert ezt ismerem a legjobban.
A jelenlegi alapítványi szervezet a Maharishi Foundation UK. Három másik alapítvány is van: a Spiritual Regeneration Movement, ami az eredeti szervezet volt, a David Lynch Foundation és egy nemrég létrehozott entitás, a World Development Fund.
Vannak kereskedelmi leányvállalatok is. A Maharishi Foundation két ilyen leányvállalattal rendelkezik: Maharishi Education Centre, ami a Békepalota, és az Ayurveda Limited, ami ájurvéda-termékeket árul, vagy árult, mielőtt pénzügyi nehézségekbe ütközött, ami arra vezetett, hogy egy alternatív szervezetet állítottak fel erre a célra Maharishi Ayurveda Limited néven. Ez az átmenet az egyikből a másikba még folyamatban van.
Hogyan működik ez az egész? Nos, nagyrészt a Rádzsa, Peter Warburton irányítja. Ő az SRM elnöke, a David Lynch Foundation, a Maharishi World Development Fund elnöke, a Maharishi Foundation UK őrzője és vezérigazgatója, a Maharishi Education Centre igazgatója, az Ayurveda Limited régi vállalat igazgatója, és a Maharishi Ayurveda Limited igazgatója, s több mint 75% részvény tulajdonosa is egyben.
Teljesen rendben van, ha egy jótékonysági szervezetnek van egy kereskedelmi leányvállalata, amennyiben a profitot a jótékonysági szervezet céljainak előmozdítására használják. A probléma akkor merül fel, amikor az ellenkezője történik, azaz amikor a jótékonysági szervezet pénzét a kereskedelmi leányvállalat vagy annak igazgatói vagy alkalmazottai javára használják fel.
Tehát pusztán jó irányítási gyakorlatként kellene legalább egy olyan személynek lennie, aki a kereskedelmi leányvállalat igazgatója, de nem a jótékonysági szervezet megbízottja vagy alkalmazottja. Ez nem így van. A kereskedelmi leányvállalatok összes igazgatója közvetlenül vagy közvetve a Maharishi Foundation alkalmazásában áll.
A többi viszonylag kicsi összehasonlítva. A következő legnagyobb a Brahmananda Saraswati Yagya Alapítvány, Neil Paterson elnök vezetésével, 15 millió dolláros vagyonnal. Ezt követi a Maharishi Foundation USA, amely az oktatási jótékonysági szervezet, Bevan Morris, John Hagelin vezetésével, Tom Factor a Maharishi Foundation International vezetője, Raphael David és Howard Chandler a Raam Raj Foundation vezetői.
A máltai Maharishi Vedic University Holding Limited nevű offshore cég vezetői: Antonie Nader, Bevan Morris, Ole Osiier Markmann, Penelope Susan Harmed és Maharishi dúsgazdag rokonsága közül: Aditi Shrivastava, Kirti Shrivastava, Laksman Shrivastava.Ahogyan az Egyesült Királyságban, itt sincsenek külső igazgatók, akik alternatív nézőpontokat képviselnének vagy ellenőrzést gyakorolnának. S bár az Egyesült Államokban nem tapasztalható ugyanolyan mértékű hatalmi koncentráció, mint az Egyesült Királyságban, néhány kulcsfigura még mindig domináns.
Például Bevan Morrisnak még mindig hét szerepe van ezekben az amerikai jótékonysági szervezetekben, annak ellenére, hogy Hollandiában él. Néhányukban jelentős pozícióban van, mint elnök és elnökhelyettes. John Hagelinnak hat szerepe van. Neil Patersonnak négy. Tehát ismét ugyanaz a történet, amit az Egyesült Királyságban láttunk.
Új-Zélandon négy jótékonysági intézmény van: az eredeti Maharishi Foundation Inc., majd a Brahmananda Saraswati Trust, amely szintén elég jól bejáratott, és két viszonylag új, a Vedic Science Charitable Trust és az Education Charitable Trust. És ismét van egy csoportnyi ember, akik nagyrészt ezeket az entitásokat irányítják.
Az első csoport a Davy-család. Andrew Davy, aki egy rádzsa, családja biztosítja a Vedic Science Charitable Trust és az Education Charitable Trust megbízottjait. A Maharishi Foundation igazgatótanácsában vannak, és a Brahmananda Saraswati Trust elnökei. Stuart Vernon két szervezet elnökeként és egy harmadik megbízottjaként működik. Michael és Margaret Bush, ismét egy rádzsa-pár, egy entitás megbízottjai, egy másik igazgatótanácsában vannak. Raylene Lodge, aki Rádzsa Graham Lodge rokona, egy megbízottja és egy másik titkára. S végül Hugh Lovell Smith, aki egy megbízott és az igazgatótanács tagja.
Tehát ez nem mindig volt így. 2019 júniusában hét MFI-igazgatót neveztek ki azzal a mandátummal, hogy a szervezetet helyrehozzák a számos működési hiba után. Ezek a hibák állítólag pénzügyi átláthatóság hiányát, nepotizmust, önkényes tanítási tilalmat, előnyös ingatlanüzletet, hamis költségeket és vissza nem fizetett kölcsönöket foglaltak magukban.
Az új igazgatótanácsban négy reformer volt és három régi gárdatag. Azonban az előző igazgatók nem biztosították az új igazgatótanács számára a pénzügyi nyilvántartásokat, igazgatótanácsi jegyzőkönyveket és más alapvető dokumentumokat, így megakadályozták őket a különböző vádak és hiányosságok kivizsgálásában és kezelésében.
Ugyanakkor Michael Bush, a júniusi éves közgyűlés határozatának ellenére, két új igazgatót nevezett ki. Így az igazgatótanács most öt a négyhez arányban a régi gárda javára dőlt el. Ekkor a reformerek rájöttek, hogy nem tudják teljesíteni reformmandátumukat, és tömegesen lemondtak. 2019 novemberében mondtak le, néhány hónappal a kinevezésük után.
Málta elég gyakran felbukkan a pénzügyi beszélgetésekben, mivel jól dokumentált adóparadicsom. A „Paradicsom Papírok” feltártak néhány kapcsolatot.
Két holland szervezet, a Stichtings avagy az alapítványok, profit-orientált leányvállalatokkal rendelkeznek Máltán. Az egyik a Maharishi Vedic University Holding, a másik a Maharishi Vedic University. Ezek között a szervezetek között különféle kapcsolatok vannak. De nem voltam motivált túl sok időt tölteni ezzel, mert a dolgok összefüggésében viszonylag kis összegekről volt szó. Tehát nem tudtam kitalálni, miért foglalkoztak vele. Talán valaki, aki mélyebben tanulmányozta, meg tudná világítani ezt.
Hollandiában 35 különböző vállalat van, és nem volt idő minden egyes kutatására. De még ha lett volna is időm, nagyon kevés információ merült volna fel, mert kiderül, hogy Hollandiában nincs jogi kötelezettség a jótékonysági szervezeteknek, hogy közzétegyék éves beszámolóikat. Tehát amikor megpróbálunk információkat találni, egy üzenetet kapunk, amely csak annyit mond: „nem elérhető, pénzügyi információk nem elérhetők ennél a cégnél”.
A Guardian érdekes megjegyzést tett erre. Azt mondták, hogy néhányak számára furcsának tűnhetett, hogy 1990-ben Maharishi a hollandiai Vlodrop falut választotta székhelyéül. De mint mindig, az üzlethez értő guru előre járt a játékban. A nagy vonzerő egy olyan pénzügyi rendszer, amely Hollandiát az EU legnagyobb adómenedékévé tette, amelyet állítólag a Coca-Cola és sok más multinacionális vállalat is használt.
Ha az egészet nézzük, úgy tűnik, hogy ezeknek a különféle vállalati entitásoknak és azok kapcsolatrendszerének az építésze Benny Feldman volt. Ahogy látható, míg ott volt, a Világbéke Globális Tanácsának pénztárosa, a Maharishi Alapítvány USA pénztárosa, a Brahmananda Saraswati Alapítvány pénztárosa, a Maharishi Alapítvány USA pénztárosa, a Maharishi Globális Fejlesztési Alap elnöke és a Howard és Alice Settle Alapítvány igazgatója volt. Ha valaha rá tudnánk bírni Bennyt, hogy elmondja, mit tud, sokkal bölcsebbek lennénk. [Benjamin Feldman – a Világbéke Globális Országa egykori pénzügyminisztere – eddig tisztázatlan okok miatt kilépett a TM-mozgalomból – szerk.]
Tehát a nagy kérdés itt az, hogy a TM-szervezet bonyolult szervezeti struktúrája szükséges-e jótékonysági céljainak eléréséhez, vagy arra tervezték, hogy megvédje a pénzáramlást a nem kívánt vizsgálatoktól? És ha igen, miért?
Az első információ egy levélből származik, amit valószínűleg mindannyian olvastatok már Earl Kaplan tollából, aki azt mondja:
„Messze én voltam a legnagyobb adományozó a TM-mozgalom történetében. Nagyon sikeres lettem, és meg akartam próbálni segíteni a világot, létrehozni egy 7000 fős csoportot Indiában. Maharishi megígérte nekem és testvéremnek, Davidnek, hogy ha felépítjük a Spirituális Központot, megtölti 1000 Purushával és 1000 Isteni Anyával. Azt is megígérte, hogy ha pénzt adományozok Indiának, létrehoz egy 10 000 fős csoportot, amely automatikusan létrehozza a világbékét. Ezek csak néhányak voltak azon sok ígéret közül, amit Mahesh tett nekem, de soha nem tudta betartani őket”.
Állítólag több mint 150 millió dollárt adományozott.
„Miután annyi pénzt adományoztam és minden kötelezettségemet teljesítettem, egy barátom hallotta, ahogy Mahesh azon mérgelődik, hogy nem kapta meg a vagyonom második felét. Figyelmeztetlek mindannyiótokat, hogy Mahesh minden fillért kicsikar belőletek, amíg teljesen ki nem facsar, majd eldob titeket, mint valami haszontalan hulladékot”.
Egy másik nagyon szomorú eset, amiről hallhattatok, ha részt vettetek Conny Larsson előadásán a múlt héten, Ingegard Engfelt.
Ő egy svéd 108-as (gazdag belső kör adományozó). 1991-ben Maharishi áldásával megalapította a TRAC nevű kazettagyártó vállalatot, amely új technológiát használt. Az elkövetkező években apjától örökölt pénzből finanszírozta a vállalkozást, amely mai pénzben körülbelül 27 millió dollárt érne. 1985-ben, egy nagy gyártási hiba után a vállalat csődöt jelentett. 1989-ben, miután állítólag Maharishi elutasította, Ingegard tragikusan öngyilkosságot követett el:
A 108-asok egy másik érdekes jövedelemforrást jelentettek. Ez egy volt titkár, Shannon Dixon írásából származik. A 108 megalakítása igazán felforgatta a gyomromat. Az ötlet Eileen Forrestal találkozóján merült fel 1972-ben, amikor is leszidta Maharishit és mindenkit, hogy változtatnunk kell a pénzügyi szokásainkon, stb.
Egy másik találkozón nem sokkal később, azt hiszem, Billy Clayton viccesen javasolta válaszul néhány brainstorming kérdésre arról, hogyan kellene átalakítani a dolgokat, hogy [Maharishi] kérje meg minden fiatal gazdag embert, hogy a szüleik fizessék meg az ő útjukat, hogy a mozgalomban dolgozhassanak, és adjanak nekik státuszt cserébe, ami a 108-as megalakulásához vezetett.
Conny Larsson [Conny Maharishi szarvasbőr-hordozója volt Svájcban – szerk.] szintén mesélt egy nagyon hasonló történetet a Szidhi-tanfolyamok fejlesztéséről. Pár héttel ezelőtt Conny elmondta:
„Emlékszem, amikor a Kulm szállodában [a TM mozgalom svájci központjában] ültem, és hirtelen Helga, azaz Helga Fearnow – a pénzügyi vezető – dörömbölt az ajtón, mondván: ‘Beszélnünk kell. Mindennek le kell állnia. Nincs több pénzünk. Nem tudjuk kifizetni a Zürichben álló repülőgépet.’ Ekkor állt ki magáért, és Maharishi mindig hallgatott rá. Azt mondta neki: ‘Indítok egy új tanfolyamot. Ne aggódj.’ Másnap mindenkit behívott és megkérte őket, hogy mindenféle módon járuljanak hozzá. Mindezt a pénzt be kellett fizetniük, hogy az egész folytatódhasson. Minden a pénzről szólt.”
Megvilágosodás tanfolyam. Susan Shumsky ír erről a könyvében, a „Maharishi and Me”-ben:
„2002-től kezdve mintegy 150 gazdag hívő vett részt Maharishi megvilágosodás tanfolyamán, és személyenként egy millió dollárt fizettek, hogy Vlodropba repüljenek, ahol Maharishit videóközvetítésen nézték, és adományoztak az állítólagos, Indiában 10,000 pandit-fiú állandó létrehozására, akik éjjel-nappal a világbékéért kántáltak.”
Tehát ez 150 millió dollár. Hová ment ez a pénz? Nos, úgy tűnik, hogy egy része Indiába irányuló támogatásokra ment. Mert ha megnézzük a 2002-es évet, amikor a program indult, láthatjuk, hogy az adományok volumene majdnem négyszerese volt az előző éveknek. Tehát úgy tűnik, hogy ennek a programnak a fókusza az volt, hogy a pénzeket Indiába irányítsák. Vannak más módjai is a pénzkeresésnek, valamint annak, hogy az embereket saját zsebükből fizettessék.
Folytatjuk…