A Coffee Talk with ADIKA YouTube-interjúban Susan Schumsky, a „Maharishi és én” című könyv szerzője beszél a Maharishi Mahesh Yogival kapcsolatos élményeiről és a Beatlesre gyakorolt hatásáról. Susan leírja személyes útját a hatvanas évekbeli virággyerekkortól a transzcendentális meditáció megtanulásáig, majd Maharishi önkéntesévé, később munkatársává vált. Anekdotákat oszt meg a Maharishivel való első találkozásáról, amelyet váratlan és kissé negatív élményként ír le, de amely végül mély kapcsolathoz vezetett az emberrel és tanításaival. Elmeséli továbbá a Beatles Indiában töltött idejéről szóló történeteket és a Maharishiből való kiábrándulásuk különböző okait, különös tekintettel a Maharishi állítólagos szexuális visszaélése körüli pletykákra. Susan kitér Maharishi Beatles dalszerzői munkásságára gyakorolt hatására, kiemelve azokat a dalokat, amelyek az Indiában szerzett tapasztalataikat, és a Maharishi gondolataikra gyakorolt hatását tükrözik. Az interjú célja, hogy a hallgatók bepillantást nyerjenek Maharishi életébe, a Beatles transzcendentális meditáció iránti rajongásába és a kettőjük közötti kapcsolat bonyolultságába.
Adika: Beszéljünk erről az útról, kezdve azelőtt, hogy találkoztál volna Maharishivel. Milyen volt Susan élete, mielőtt ez a varázslat elkezdődött? Mi történt vele és a barátaival? Szia, Susan! Szia, hogy vagy? Hogy vagy mostanság?
Suzan: Remekül, örülök, hogy látlak. Jó látni téged ma reggel.
Adika: Szóval beszéljünk egy kicsit a könyvedről, ami itt van nálam. Mindenki, aki a YouTube-on van, megnézheti – gyönyörű, egy szívvel a borítón. Nagyon szép és csodálatos, és Susan, a képek nagyon menők. Először is gyorsan megmutatok mindenkinek néhány csodás képet. Itt egy nagyszerű fotó Susanról Robby Kriegerrel a The Doorsból. Minden jót megmutatunk majd nektek. Susan, újra itt vagy. Szóval, Susan, elnézést a technikai nehézségekért – minden szerkesztve lesz. Ez a dolog dübörög a Patreonon! Beszéljünk erről az útról, mielőtt találkoztál volna Maharishivel. Milyen volt Susan élete, mielőtt mindez a varázslat megtörtént? Mi történt akkor?
Suzan: Nos, hippiként éltem. A ’60-as évek voltak, és a San Francisco-i öböl térségében éltem. Mi, akik virággyerekek voltunk – nos, lehet, hogy tudod, lehet, hogy nem – nagyon komolyan vettük a megváltozott tudatállapotok, a magasabb tudatosság megtapasztalását. Akkoriban a gurujaink Timothy Leary és Richard Alpert voltak, aki később Ram Dass lett. Írtak egy könyvet, amelynek címe The Psychedelic Experience (A pszichedelikus élmény), és azt mondták nekünk, hogy „kapcsolódj be, hangolódj rá, lépj ki”. Szóval ezt csináltuk, megpróbáltuk az LSD-n keresztül elérni a nirvánát, mert azt mondták nekünk, hogy lehetséges. Ha beveszünk LSD-t, bekapcsolódunk, ráhangolódunk és kilépünk, akkor elérjük azt a spirituális megvilágosodást, amit kerestünk. Szóval nem csak a szexről, a drogokról és a rock ‘n’ rollról szólt az élet – sok minden a megváltozott tudatállapotról szólt.
Adika: Kikkel lógtál akkoriban? A társaság, a barátaid – milyen volt a banda átlagos kora?
Suzan: Akkoriban 18 éves voltam, és művészeti iskolába jártam az Öböl térségében. Hippik voltunk, vad ruhákat hordtunk, és az volt a jelszavunk, hogy „szeress, ne háborúzz”. Sok ilyesmit csináltam! De emellett tényleg kerestem a magasabb tudatosságot, olyan könyveket olvastam, mint Alan Watts A Zen Útja és Yogananda Egy jógi önéletrajza. Olvastam a buddhista szentírásokat is. Alan Watts könyveiben azt írta, hogy meditációs vezetőt kell találnod. Nos, 1966-ban Berkeleyben nem igazán lehetett fellapozni a telefonkönyvet, hogy „meditációs vezetőt” keress. Megkérdeztem egy barátomat: „Hogyan találhatok meditációs vezetőt?” Ő azt válaszolta: „Próbáltál már egyedül meditálni?” Én azt mondtam: „Oké, kipróbálom.” Lefeküdtem az ágyamra – ennyire nem tudtam, hogyan kell meditálni! Nem is tudtam, hogy ülni kellene meditáció közben. Lefeküdtem, és imádkoztam, vagy kértem egy meditációs élményt. Azonnal egy eksztatikus állapotba kerültem. Éreztem, ahogy az energia áramlik a lábujjaim hegyétől a fejem búbjáig. Olyan volt, mintha egy kozmikus elektromos aljzatba lennék bedugva, de a lehető legjobb értelemben.
Nem tudtam, hogy nemcsak az első meditációs élményemet éltem át, hanem egyben egy kundalini ébredésem is volt. Ez volt az igazi bevezetés a magasabb tudatosságba. Ezután egy barátom elvitt a Transzcendentális Meditáció (TM) központjába. Akkor éppen nem volt tanár elérhető, és kilenc hónapot kellett várnom, hogy megtanuljam a TM-et. Végül az 1967-es nyár, a szeretet nyara során, augusztusban – néhány héttel azelőtt, hogy a Beatles megtanulta volna a TM-et – Berkeleyben megtanultam.
Adika: Ó, wow! Szóval volt már némi elképzelésed arról, hogy merre tartasz ezzel, hogy hova kell irányítanod az elméd, igaz?
Suzan: Nem igazán, még mindig próbálkoztam vele – drogokon keresztül, LSD-vel, füvet szívva. Ez valamerre vitt.
Adika: De természetes „mámor” után kutattál, ami aztán arra késztetett, hogy azt gondold: „Rendben, elegem van a bulizásból; hová vezethet ez természetes úton?”
Suzan: Igen, pontosan.
Adika: Itt van a könyved, a Maharishi és én. Térjünk vissza a történetekhez vele. Most visszatértél. Meditáltál rajtam az adás közben? Tudom, mit csinálsz! Szóval, természetes mámor után kutattál?
Suzan: Igen. Először, amikor bevettem az LSD-t, komoly pszichotikus összeomlást éltem át.
Adika: Tényleg?
Suzan: Igen, és igazából sosem tértem magamhoz. Hetekig és hónapokig LSD-flashbackjeim voltak, gyakran hallucináltam. Szörnyű élmény volt. Nem akartam több drogot – egy természetes „mámort” kerestem.
Adika: Mikor volt az első alkalom, hogy LSD-t vettél be?
Suzan: 18 éves voltam.
Adika: Szóval minden akkoriban kezdődött számodra, amikor 18 voltál. Háromszor próbáltad ki az LSD-t?
Suzan: Igen, a harmadik alkalommal kozmikus élményem volt. Élénken emlékszem, hogy Big Sur-ban voltam, egy dombon, kilátással az óceánra. Bevettem egy tabot, eksztatikus, meditációs állapotba kerültem, lefeküdtem a fűre, és négy és fél órán keresztül ebben az állapotban maradtam. Amikor kinyitottam a szemem, a mellettem lévő személy aludt. Megböktem, és megkérdeztem: „Mennyi az idő?” Azt mondta, négy órája vagyok ebben a boldogságos állapotban! Úgy éreztem, hogy megfosztottak a nirvánámtól, mert nem voltam tudatában az egésznek.
Adika: Ó, istenem, tehát kiütött. Akkor gondoltad, hogy: „Ennél mélyebbre kell mennem”?
Suzan: Igen, de a keresésem csak akkor ért véget, amikor megtaláltam a Transzcendentális Meditációt.
Adika: És mi a helyzet a párkapcsolatokkal, fiúkkal?
Suzan: Sok volt belőlük! Ez a ’60-as évek volt, és az volt a jelszó, hogy „szeress, ne háborúzz”. Mi, akik a hippi életmódot követtük, gyakran voltunk promiszkuitásra [tartós, jelleg nélküli, szabados nemi életre – szerk.] hajlamosak. Más idők voltak.
Adika: A ’60-as évek pezsgése! Rendben, beszéljünk a könyvedről a nézők számára. Mesélj néhány kiemelkedő részletet!
Suzan: Nagyon kíváncsi voltam Maharishire mint emberre.
Adika: Milyen volt ő? Előfordul, hogy varázslatos képeket építünk fel magunkban a bálványainkról, mielőtt találkoznánk velük – te is így voltál Maharishivel?
Suzan: Furcsa volt. Miután megtanultam a TM-et, az életem nagyon gyorsan és varázslatosan átalakult. Önkénteskedni kezdtem a TM-központban. Aztán Maharishi Los Angelesben volt, így egy csapatunk autóval lement hozzá. A repülőtéren mindannyian egy dupla sorban álltunk, hogy üdvözöljük őt. Vad hippi módjára öltöztem, szakadt ruhában, szandálban, gyöngyökkel és nagymama szemüvegben, vadvirágokkal a kezemben, amiket útközben szedtem. Maharishi mosolyogva jött felénk, és virágokat vett el az emberektől, de amikor hozzám ért, megállt, összeráncolta a szemöldökét, és durván, szinte dühösen elkapta a virágaimat. Aztán csak annyit mondott: „Jai Guru Dev”, és továbbment. Ez volt az első találkozásom Maharishivel.
Folytattam az összes kurzusát, mert vele akartam lenni. Egyetlen célom az volt, hogy Maharishivel legyek. Az egyik tanfolyamon megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e a nemzetközi stábjához, és egyszerűen igent mondott. Ennyire egyszerű volt, bár nagyon kiváltságos pozíció volt, mivel akkoriban csak néhányan voltak a stábjában. Végül hat évet töltöttem Európában, vele dolgozva.
Érdekes módon Prudence velem egyidős, és hasonló élményeken mentünk keresztül. Bár ő egy vagy két évvel korábban tanulta meg a Transzcendentális Meditációt (TM), mint én, mindketten Indiába akartunk menni, hogy Maharishivel legyünk és TM-tanárokká váljunk. Ahhoz, hogy tanár lehess, el kellett menned Rishikésbe, Indiába, ami a Himalája lábainál található. Szóval mindketten folyamatosan jelentkeztünk a tanfolyamokra, hogy Indiába mehessünk. Nekem három jelentkezés kellett, mire végül felvettek, mert akkoriban 24 évesnek kellett lenni és egyetemet végzettnek. Végül Maharishi enyhített ezeken a követelményeken, és megengedte a fiatalabb diákoknak is a részvételt.
Az egyetlen ok, amiért Prudence fiatalabb korában el tudott menni, az a nővére, Mia Farrow miatt volt. Amikor Mia meghallotta, hogy a Beatles Indiába megy, azt mondta Prudencenek, hogy ő is menni akar, és Maharishivel szeretne tanulni. Prudence tanára megszervezte, hogy Mia beszélhessen Maharishivel telefonon, aki meghívta őt Indiába. Természetesen Prudence féltékeny volt, és úgy gondolta: „A nővérem mindent megkap.” Maharishi találkozott Miával és Prudenceszel, amikor egy előadást tartott a Harvard Law Fórumon, ahol körülbelül 5000 ember volt jelen. Maharishi engedélyt adott Prudencenek, hogy Miával együtt Indiába menjen, és így ő lett a legfiatalabb diák, amikor a Beatles is ott volt.
Prudence nagyon boldog volt, hogy ott lehetett. Mélyen benne volt a meditációban, és az ideje nagy részét a szobájában töltötte meditálva. Sajnos a Beatlesszel egy közös épületben helyezték el, akik sok zajt csaptak. Még Maharishit is megkérte, hogy költöztessék át egy másik épületbe, de az áshram tele volt, így maradnia kellett. Tovább meditált, néha napi 18 órán keresztül, ahogy sokan mások is tették akkoriban.
Prudence azonban korábban nehézségekkel küzdött. Tizenéves korában komoly problémái voltak a drogokkal és alkohollal, ami végül egy ideiglenes elmegyógyintézetbe juttatta. Nehéz gyermekkora volt – szülei gyakran hiányoztak, és nevelők gondozták. Connecticutban, ahol éltek, drogpartik voltak, és mérgező környezet vette körül.
Amikor Prudence Indiába ment, már képes volt a hosszú meditációkra, és egyszer Maharishi azt javasolta mindenkinek, hogy öt napig teljes csendben maradjanak a szobáikban, az ételt az ajtóhoz vitték, ha kérték. Prudence már elszigetelődött, de az ötödik nap után pszichotikus rohamot kapott. Tárgyakat dobált, sikoltozott, és át kellett költöztetni a Beatles barakkjából egy másik szobába, amelyben valaki mást helyeztek át. A káosz ellenére Maharishi nagyon odafigyelt Prudencere. Három hétig naponta látogatta meg Maharishit a bungalójában, és a végére teljesen felépült – boldog volt, mosolygott és újra kapcsolatba lépett másokkal.
Története boldog véget ért. Férjhez ment, több gyermeke született, szanszkrit tudós lett, PhD-fokozatot szerzett, és hihetetlen emberré vált. Még Indiába is visszatért más tanfolyamokra, ahol jobban megismerkedtem vele.
Most a Beatles Dear Prudence című daláról. Ez az indiai élményéről szól. Sok dal, amit a Beatles akkor írt, az áshram körüli események ihlették. A Dear Prudence, a The Continuing Story of Bungalow Bill és a Mother Nature’s Son mind az indiai időszakukhoz kötődnek.
A Revolution című dalról is érdekes beszélni, amit John Lennon a társadalmi felfordulások és a vietnámi háború idején írt a ’60-as években. Sokan nem tudják, hogy a dal ihletője a „Maharishi-hatás” volt. Maharishi azt hitte, hogy ha a lakosság egy kis része meditál, a pozitív rezgések, amiket kibocsátanak, befolyásolhatják a világot, békét teremtve. Később, a ’70-es években Maharishi megpróbálta ezt bizonyítani azzal, hogy meditálókat küldött háborús és bűnözéssel sújtott területekre. Tudósai statisztikai elemzéseket végeztek, amelyek csökkenést mutattak a bűnözésben és a konfliktusokban ezeken a területeken, amit a nagy csoportok együtt meditálásának tulajdonítottak. Ez vált ismertté Maharishi-hatásként. Amikor Lennon arról énekelt, hogy szabadítsd fel az elméd és változtasd meg a fejed, Maharishi azon gondolatát tükrözte vissza, hogy a világbéke az egyéni békével kezdődik.
Egy másik dal, az Everybody’s Got Something to Hide Except Me and My Monkey is kapcsolódik Maharishihez. A dalszövegben megjelennek olyan dolgok, amiket Maharishi gyakran mondott, például „Gyere”, amikor találkozóra hívott, vagy „Ez olyan öröm”, amikor boldog volt. Azt is mondta azoknak, akik nehezen meditáltak: „Nyugi, fogadd el, ahogy jön.” Bár John Lennon sosem ismerte el, hogy a dal Maharishiről szól – talán a keserűsége miatt –, George Harrison elismerte, hogy a dal néhány kifejezése Maharishi gyakori szavai voltak. Személy szerint sosem hallottam Maharishitől azt, hogy „Mindenkinek van valami, amit rejteget”, de elképzelhető, hogy ezt mondta a Beatles tagjainak Indiában.
Lennon keserűsége Maharishivel szemben jól ismert, de ennek ellenére Maharishi hatása a csoportra Indiában vitathatatlan volt, különösen azután, hogy 1967-ben elvesztették menedzserüket, Brian Epsteint. Maharishi rövid ideig betöltötte ezt az űrt, szellemileg irányítva őket életük kritikus szakaszában.
Adika: Huh, igen, vicces, hogy John ennyire ragaszkodott ehhez a keserűséghez. Mi volt az oka annak, hogy haragudott Maharishire?
Susan: Nos, csalódott volt. Nem csak John, hanem mind a négy Beatles-tag.
Adika: Szóval, négy Beatles-tag volt, ugye?
Suzan: Ringo 10 napig maradt Indiában, mielőtt elment. Az egyik fő oka az volt, hogy otthon volt egy hat hónapos babája. Emellett felesége, Maureen nem bírta a bogarakat. Valamiféle paranoiája volt velük kapcsolatban. A legenda szerint egy légy négy órán keresztül tartotta fogva, amíg Ringo vissza nem ért a bungalójukba. India akkoriban egy dzsungel volt, skorpiókkal, százlábúakkal és mindenféle bogárral, és ő nem szerette ezeket. Egy másik ok az volt, hogy Ringónak gyerekkorában hashártyagyulladása volt, és nem bírta sok ételt, ezért egy egész bőröndnyi Heinz sült babot hozott magával, hogy legyen mit ennie. 10 nap után elegük lett, de Ringo továbbra is pozitívan nyilatkozott az élményről.
Adika: És Paul?
Susan: Paul öt hétig maradt. Már előre úgy tervezte, hogy körülbelül egy hónapig marad, és Jane Asher, aki vele volt, vissza kellett menjen Londonba egy színházi elkötelezettség miatt. Így elmentek, de Paulnak nem voltak panaszai. Valójában írt egy dalt Cosmically Conscious címmel, ami a szellemi tudatosság öröméről szól. Ő jó érzésekkel távozott.
Adika: És John és George?
Susan: John és George februártól áprilisig, körülbelül két hónapig maradtak. Ők igazán elmélyültek a meditációban, napi akár nyolc órát is meditáltak. Még egy dokumentumfilmet is terveztek készíteni Maharishivel. Neil Aspinall, az egyik menedzserük, Rishikésbe ment, és tárgyalt egy szerződésről a filmhez, de Maharishi egy exkluzív szerződést írt alá egy másik céggel, a hollywoodi Four Star Productionsszal előbb. Az Egyesült Államokban a főszereplő Charlie Lutz volt, akit John „Kundalini Kapitánynak” becézett. A Four Star filmes csapata váratlanul megérkezett Indiába. Egy reggel John, félálomban, kinyitotta az ajtót, és egy operatőr és egy rendező azt kiabálta: „Akció!” Teljesen fel voltak háborodva – úgy érezték magukat, mintha statiszták lennének valaki más filmjében. Ez egy fordulópont volt. Elzárkóztak, és ezután nem mentek el Maharishi előadásaira.
Adika: Szóval Maharishi „elment Hollywoodba”?
Susan: Igen, gyakorlatilag. Olyan volt, mintha egy valóságshowt forgattak volna a Beatles háta mögött. Néhányan figyelmeztették Maharishit, hogy ne írjon alá két szerződést egyszerre, de ő azt hitte, mindenki együtt fog dolgozni Guru Dév, az ő gurujának dicsőségére.
Adika: Erről jut eszembe, mi a helyzet a Why Don’t We Do It in the Road című dallal?
Susan: Ó, ez az egyik kedvencem! Paul írta ezt, miközben az indiai bungalója tetején ült. Látta, hogy egy csapat majom vonult el, és egy ponton egy hím majom felugrott egy nőstényre, és nyíltan párosodtak. Pault lenyűgözte, hogy az állatok mennyire gátlástalanok, és arra gondolt, hogy talán az embereknek is ilyennek kellene lenniük. Innen jött a dal ötlete.
Adika: Érdekes! Paul tényleg gátlástalan. Hallottam, hogy még be is vallotta, hogy csoportos maszturbálást folytatott John Lennonnal és néhány más barátjával, amikor fiatalok voltak.
Susan: Igen, valóban bevallotta!
Adika: Mi a helyzet Maharishivel? Voltak pletykák róla és nőkről. Ő is a „szabad szerelem” híve volt, vagy megőrizte cölibátus imázsát?
Susan: Maharishi azt állította, hogy brahmacsári, ami élethosszig tartó cölibátust jelent. De mivel a belső körben voltam, ismerek több nőt, akik vagy szexeltek vele, vagy ajánlatot kaptak tőle. Legalább öt ilyen esetről tudok.
Adika: Hűha! Ez akkoriban nagy titok volt?
Susan: Igen, nagyon csendben tartották. Mia Farrow, aki Indiában volt a Beatlesszel, azt állította, hogy Maharishi tett egy próbálkozást nála. Néhány embernek elmondta Indiában, de akkor senki nem hitt neki. Azt gondolták, hogy félreértette. De amikor visszatért az Egyesült Államokba, elmondta Ned Wynnnek, aki írt róla a könyvében. Később Mia is megemlítette ezt az esetet a saját életrajzában, bár kicsit bizonytalan volt abban, hogy valóban történt-e próbálkozás. Személy szerint én hiszek neki, mert túl sok nőt ismerek, akik hasonló élményeket éltek át.
Adika: Szóval ez volt az oka annak, hogy John elhagyta Indiát?
Susan: Részben igen. Sok bajkeverő volt a környéken. Alexis Mardas, akit „Magic Alex”-ként ismertek, bevallotta, hogy megpróbálta szétzúzni a Beatles és Maharishi kapcsolatát. Sok pletykát keltett. Amikor elmentek, John valami olyasmit mondott: „Csak egy vén kéjenc, mint mindenki más.” De Paul úgy gondolta, hogy John prűd volt, különösen, ha figyelembe vesszük John saját viselkedését.
Adika: John prűd? Ez meglepő.
Susan: Tudom, igaz! A visszafelé tartó repülőúton Londonba, John bevallotta Cynthiának, hogy több száz nővel volt hűtlen hozzá. Cynthia összeomlott. Ironikus módon nem sokkal később John és Yoko Ono kiadták a Two Virgins albumot, ahol meztelenül pózoltak a borítón. Hát ennyit a prűdségről!
Adika: Mi a helyzet a Sexy Sadie című dallal? Eredetileg nem Maharishiről szólt?
Susan: De, az volt. John eredetileg azt írta, hogy „Maharishi, mit tettél?”, tele káromkodásokkal. De George meggyőzte, hogy enyhítsen a szövegen, és változtassa meg a dalszöveget Sexy Sadiere, amely ugyanannyi szótagból áll.
Adika: Wow, ezt sosem tudtam! Micsoda történet. Nagyon köszönöm, Susan. Ez lenyűgöző volt. Mindenki, ne felejtse el megnézni Susan könyvét, a Maharishi & Me-t. Tele van történetekkel és több mint 100 fényképpel!
Susan: Köszönöm, hogy meghívtál!