Az 1960-as és 1970-es években az Egyesült Államok, valamint Európa is megtapasztalta a guruk, lámák, jógik és szvámik soha nem látott beáramlását az úgynevezett „misztikus keletről”, de egyikük sem volt olyan sikeres a nyugati képzelet megragadásában, mint Maharishi Mahesh Yogi (1917-2008). Az örökké mosolygós, fehér köntösbe burkolózott, ősz szakállt viselő indiai szent ember a televíziós talkshow-k vendége volt, népszerű magazinok címlapjait díszítette – olyan hírességek társaságát élvezte, mint Mia Farrow, Mary Tyler Moore és Clint Eastwood, és stresszes amerikai munkamániások millióit vezette be a transzcendentális meditációba. De hatalmas sikere ellenére mi történt a kacagó guruval, és miért lankadt mozgalmának sikere? A Cambridge University Press új vallási mozgalmakról szóló sorozatának (NRM) The Transcendental Meditation Movement (2023) című rövid könyvében Cynthia Humes és én megválaszoljuk ezeket és más kérdéseket, miközben áttekintjük és frissítjük a McCutchan (1977), Scott (1978), Wallis (2003), Humes (2005), Cowan és Bromley (2008), Williamson (2010) és Lowe (2010) által kínált korábbi, rövid tudományos tanulmányokat. Ezekben nemcsak a mozgalom fejlődésének naprakész áttekintését adjuk, hanem azt is alaposan megvizsgáljuk, hogy a Transzcendentális Meditáció Szervezete (TMO) hogyan jelenik meg az NRM-ek [új vallási mozgalmak] értékelésére szolgáló bevett mérőszámok lencséjén keresztül. És itt, ebben a rövid cikkben megosztom néhány megfigyelésünket, elsősorban arra a kérdésre összpontosítva, hogy a TM és a hozzá kapcsolódó filozófia vallásnak minősül-e vagy sem – írja Dana Sawyer a könyve bevezetőjében.
Részlet Dana Sawyer könyvéből – a magyar nyelvű változatot a DeepL-lel készítettük el