Hiánypótló interjú jelent meg az új-zélandi TM-mozgalom egykori vezetője, Bryan Lee és David Laird jóvoltából a Méhkaptár nevű YouTube-csatornán. Prof. Dana Sawyer a Sankara-hagyományt követő dandi szvámikat kutatta Indiában és többek közt arra is választ talált, hogy ismert-e a szerzetesek körében a transzcendentális meditáció erőfeszítés-mentes technikája, a Sankara-hagyomány szerint Maharishi Mahesh Yogi taníthatta-e vagy sem a TM-et, milyen nézeteltérés volt Maharishi és Deepak Chopra közt a Maharishi Ájurvéda kapcsán, illetve milyen hatalmi harcok voltak a Sankarácsárjá-posztért.
Dana Sawyer a Maine Collage of Art & Design filozófia és világvallások professzor-emeritusa, aki a hinduizmus, az összehasonlító miszticizmus, az örökérvényű filozófia és a transzcendentális meditáció mozgalom szakértője. 1975-től 1983-ig a TM tanára volt, és részt vett Maharishi számos hosszú elvonulásán. Cyntia Humes-szal közösan publikálta a Cambridge University Press új vallási mozgalmakról szóló Elements sorozatában a The Transcendental Meditation Movement (2023) című könyvet. Sawyer professzor folyékonyan beszél hindiül, és sok éven át járta Indiát. Szó szerint több száz dandi szvámival barátkozott össze – e dandi szvámik, szerzetesek ugyanahhoz a szerzetesrendhez tartoznak mint amihez Guru Dév, Szvámi Brahmánanda Szaraszvati tartozott, aki a Dzsjótirmath-i Sankarácsárja (1941-1953), és Maharishi Mahesh Yogi tanítómestere volt.
Az interjú magyar átirata
Kérdés: Tudjuk, hogy sok időt töltöttél Indiában, és szakértelmet szereztél a Sankara Sampradája természetében (spirituális mesterek és tanítványaik vonala), amit a TM a Szent Hagyománynak nevez. Le tudnád írni, mi is ez pontosan, és hogyan létezik ma?
Válasz (Prof. Sawyer): Sankara állítólag négy Vidyapeethet alapított, négy tudás központot India sarkpontjain, és ezek ma is aktívan működnek. Ezt a hagyományt Sankara Sampradájának nevezik, Sankara szektájának. Fontos tudni, hogy tíz szektát, tíz szerzetes alosztályt indított el, amelyeket dasnamiknak neveznek, azaz tíz névről van szó. A legtöbb TM-es, akivel beszéltem, már hallott erről. Az idők során ezek közül néhány ág kihalt vagy átalakult különböző módokon. Például Sankara egy dandiszvámi volt, mert egy botot (danda) hordozott, és így mind a tíz dasnami eredetileg bottal járó dandik voltak. De az idő múlásával ez megváltozott. A parampara (hagyomány) egyes részei kihaltak, így ma már csak négy csoport maradt, akik továbbra is viselhetik és hordozhatják a dandát. Ez nem jelenti azt, hogy a másik hat teljesen kihalt. Inkább azt jelenti, hogy bizonyos módon megváltoztak vagy megrontódtak, így a mai Sankara Sampradájában Indiában alapvetően három szerzetesi csoport létezik. Vannak a dandik, akiket a leginkább rudivádinak tartanak, ami ortodoxot jelent, mert Sankara módjára ők is hordozzák a dandát. De vannak még úgynevezett paramahanszák is. A dandik csak a brahmin-kasztból kerülhetnek ki, de a paramahanszák bármelyik háromszor született kasztból jöhetnek. Van még egy nagyon érdekes csoport, a nága babák, akik gyakran kenik be magukat a krematóriumok hamujával és nagyon hosszú rasztájuk van. A nága babák a sudra-kasztból is származhatnak. Tehát ez a három csoport – a dandik, paramahanszák és a nága babák – mind aktívan részt vesznek a Sankara Sampradájában ma is.
Kérdés: Hogyan írnád le a Sankarácsárják helyét ebben a hagyományban, az általad leírt struktúrában?
Válasz: A Sankarácsárják a teljes Sampradája névleges vezetői. Névleges, mert valójában nem igazán. A dolog úgy működik, hogy a Sankarácsárják különösen a dandik irányításában kellene, hogy vezető szerepet töltsenek be, mivel közös ortodoxiát osztanak meg. De nagyon régen, ebben a könyvben – Living Banaras – írtam egy fejezetet az Indiába tett több látogatásom során végzett terepmunkám alapján, és azt találtam, hogy a Sankarácsárják valójában nagyon kevés befolyással bírnak a Sampradája egészére. A dandik, a paramahanszák és a nága babák sokkal inkább követik a saját diksha-gurujuk, beavató-gurujuk vagy a vidjá-gurujuk, az elsődlegesen tanító gurujuk akaratát. Néha még azt sem tudják megmondani, hogy kik a Sankarácsárják, még azt sem, aki az ő helyi régiójukban van. Az amerikai filozófus, Yogi Berra egyszer azt mondta, hogy elméletben az elmélet és a gyakorlat ugyanaz, de a gyakorlatban nem. Pontosan ez a helyzet ebben az esetben is.
Kérdés: Mi a jelentősége a botnak, amit a dandik visznek?
Válasz: A rövid válasz az, hogy ez olyan, mint egy jegygyűrű vagy egy ujj köré kötött szalag, amely emlékeztet az adott fogadalomra, így bárhová mennek, vinniük kell a botot. Nem egy sétabot. Valójában nem érintheti a földet rituális szennyeződés nélkül, így mindig zászlóként kell tartaniuk maguk előtt. Láthatod, hogy Szvámi Brahmánanda dandájának tetején van egy kis narancssárga zászló, és abban van a szent fonala, mint brahmin. Csak a dandik lehetnek brahminok. Amikor keresztülmennek a dikshán, leveszik a fonalat, és azt a zászló tetején helyezik el, a dandán.
Kérdés: Hogyan kapcsolódik a jelenlegi TM-mozgalom a Sankara Sampradája által képviselt Szent Hagyományhoz?
Válasz: Ez jó kérdés. Bonyolult kérdés bizonyos szempontból. A rövid válasz: közvetlenül. Ha a TM-beavatáskor a púdzsát énekeled, akkor azt a vonalat énekled, így közvetlen kapcsolatot igényelsz a Sankara Sampradája és a „Szent Hagyomány” között. Más szinten viszont: egyáltalán nem. Azt értem ez alatt, hogy a TM-mozgalmat semmilyen módon nem ismeri el a Sankara Sampradája. Ha odamegyünk, akkor nem bátorítanak a részvételre. Semmilyen hivatalos formában nem ismernek el minket. És amikor azt mondom „mi”, a nyugatiakat értem alatta. Ez rám is igaz volt. Csak mint egy furcsa fickót ismertek el, aki kamerákkal és magnókkal követte őket.
Kérdés: Hogyan fogadták volna Maharishit, s ha még élne, most mint a hagyomány részeként?
Válasz: Eredetileg jól. Jó a kapcsolat. Egy ksatrija – alacsonyabb kasztú ember – tiszteletteljes kapcsolatban áll a Sampradajával. A sudrák részt vehetnek benne, de a történelmét tekintve – ami történt – ő határozottan több mint kívülálló, de úgy gondolnak rá, mint egy páriára.
Kérdés: Őszinték vagyunk, ha azt állítjuk, hogy részei vagyunk ennek a hagyománynak?
Válasz: Egy dolgot el kell mondani, hogy nincs központi hatóság a hinduizmusban, így nincs olyan, mint egy pápa, és ennek következtében az emberek gyakran különböző módokon mennek saját útjukra. Sok szempontból a hinduk ezt így is szeretik, mert senki sem „ragadja el a zászlót”, úgymond, így csoportok különválnak, és új csoportok alakulnak. Mindenki hallott Szvámi Vivekanandáról, aki a Rámakrisna Misszió tagja volt, és az egy teljesen új szekta volt, amely szerzetesekből és szádhukból állt, akik a színre léptek. Tehát ezek a dolgok megtörténnek.
Kérdés: Említetted, hogy események történtek. Mik voltak ezek?
Válasz: Úgy érted, Maharishi hagyománytól való eltávolodása szempontjából? Maharishi nem válhatott szerzetessé vagy dandivá vagy Sankarácsárjává a kasztja miatt. Brahmacsáriként nem lett volna hatalma tanítani, semmilyen hivatalos tekintélye nem lett volna. De amint mondtam, ez gyakori, hogy az emberek kimennek és beszélnek, és ha van némi karizmájuk, és van némi tudásuk, akkor az emberek köréjük gyűlhetnek, és elfogadhatják őket guruként, vagy valami hasonlóként. De egy dolog, amit nagyon sérelmeznek – és ezt újra és újra hallottam – az az, hogy függetlenül attól, hogy adománynak vagy fizetésnek nevezzük, a tanításokért pénzt kérni minden tekintetben szigorúan tilos. Amikor a dandi-szerzetesek koldulni mennek, először is nem fogadnak el pénzt, csak élelmiszert és hasonlókat. Még pénzt sem érinthetnek, így ez nagyon zavarja őket. A másik rész pedig az, hogy ő támogatta és pénzzel támogatta a Shantánanda trónjára való igényt, és az összes Sankarácsárja a négy hivatalos vidjápeth közül ellenezte Shantanandát mint Sankarácsárját. Ez sok problémát okozott, elsősorban az egyszerű hívőknek, mert ahogy mondtam, a dandik csak a saját gurujukat követik. De a Sankarácsárják részt vesznek vallási ünnepeken, és ha bejelentik, hogy egy Sankarácsárjá vallási fesztiválon vesz részt, az emberek jönnek áldásért. Ez zavart okozott abban, hogy ki a Sankarácsárja a Dzsjótir Mathban, és sok zavart közvetlenül Maharishi okozott.
Kérdés: Ez a hírnév még mindig érvényes manapság az általunk ismert indiai mozgalomra, az SRM [Szellemi Megújhodás Mozgalma – szerk.] két formájára Indiában?
Válasz: Igen, a helyi Sankarácsárjá nem fogadná el őket. Nem mintha érdekelné őket igazán, mert a Sankarácsárják nem igazán bírnak sok tekintéllyel a Sampradája felett.
Kérdés: A mindennapi életben, az iskolák munkájával kapcsolatosan feltételezem, hogy a dandik nem vesznek részt ebben, és így az SRM az, ami súllyal bír ezen a területen.
Válasz: Nem, semmilyen módon nem vennének részt ebben.
Kérdés: Hogyan viszonyul az általuk tanított meditációs gyakorlat a TM-hez, amit 50 éve ismerünk?
Válasz: Ahogy sok utazásom során – először az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumának idegen nyelvi és területi tanulmányok ösztöndíjával utaztam – különösen érdekelt, hogy a szerzetesi struktúrájuk – konkrétan a dandi-szanjászinok – hogyan léteznek ma Indiában, mert a korábbi leírások és leírások elavultak voltak. Ez egy tudományos projekt volt. De ahogy utaztam – emlékezz, hogy én egy beavató és egy kormányzó [a TM-mozgalomban a TM-tanárokat „kormányzónak” hívják – szerk.] voltam, a TM-mozgalomban 13 vagy 14 évet töltöttem – volt egy kíváncsiságom: vajon ugyanúgy meditálnak-e, ahogy engem tanítottak meditálni? Maharishi azt állította, hogy ebből a hagyományból származik, így nagyon alkalomszerűen, ahogy utazgattam, időnként találkoztam egy szvámival, aki azt mondta nekem: „Nos, most elmegyek meditálni”. S azt mondtam magamnak: „Ó, vajon ugyanazt fogja-e csinálni, amit én tanultam?” S anélkül mentem hozzájuk, hogy felfedtem volna, hogy részt vettem a TM-mozgalomban – ha elmondtam volna, hogy részt vettem a TM-mozgalomban, az általában bezárta volna az ajtót. Nem lett volna lehetőség az interjúk folytatására. Csak azt mondták volna: „Rendben, viszlát!” Szóval nem tudták, hogy mit csináltam, vagy hogy csináltam-e bármit, és azt mondtam: „megtanítanál meditálni? Megtanítanál a technikádra?” És ők nagyon gyakran megtették. Az évek során úgy gondolom, hogy körülbelül 15-20 alkalommal tanítottak meg meditálni. Néha végeztek púdzsát, néha nem. De a lényegre térve, ugyanúgy tanítottak meditálni, ahogyan Rick Archertől tanultam. Amikor ezt mondom, arra gondolok, hogy mantra-dzsapát, mantra-ismétlést tanítottak, méghozzá erőfeszítés nélkül. Még akkor is, amikor egyikük azt mondta nekem, hogy „koncentrálj a mantrára, összpontosíts a mantrára”, közbeszóltam: „ó, úgy érted, hogy tartsam rajta minden figyelmemet? Nagyon szorosan összpontosítsak rá és soha ne engedjem el?” „Nem, nem, nem. Ne tedd ezt” – válaszolták.Mindig erőfeszítés nélküli ismétlésről volt szó. „Gondolj rá könnyedén és erőfeszítés nélkül, és ha elkalandozol, térj vissza rá, és nem vesztegetted el az idődet, amíg elkalandoztál” – ez volt a következetes üzenet. Azt mondhatom, hogy ez nem egy akadémiai elemzés volt. Nem készültem PhD-értekezés írására a témában. De minden alkalommal, amikor tanítottak – háromszor Sankarácsárják –, mindig az erőfeszítés nélküli mantra ismétlés volt. Általában a mantra ismétlésének használatában a dandik általi vachika vagy manasika nevekkel illetett módszereket alkalmazzák. A vachika hangos, a manasika pedig mentális ismétlést jelent. Mindkét esetben az ismétlés erőfeszítés nélküli. A vachika például történhet kírtanként, és sok ember énekelt már kírtant, valószínűleg sokan, akik most nézik ezt. Megkérdezném, amikor kírtant énekeltetek, kérte-e valaki, hogy nagyon koncentráljatok a mantrákra vagy csak énekeljetek kírtant? Az erőfeszítés nélküli mantra ismétlés nagyon gyakori, legyen az vachika (hangosan) vagy manasika (mentálisan), így végül nem lepődtem meg, hogy erőfeszítés nélküli volt.
Kérdés: A tanításuk struktúrája hogyan kapcsolódott a mi három napos meditáció-ellenőrzésünkhöz, az ellenőrzési jegyzetekhez és így tovább?
Válasz: Nem túl jól. A dandik ramta-szannjászínoknak nevezik magukat, ami azt jelenti, hogy sokat mozognak. Néha velük mozogtam, és néha olyan kolostorokban lógtam, ahol időnként megálltak. Olyanok ezek, mint szerzetesi motelek, ahol a dandik jönnek és mennek. Mivel én is jöttem-mentem, és ők is jöttek-mentek, nem volt sok bonyolult ellenőrzés, mint amit a TM-nél látunk. Ellenőrizték a mantrát: „erőfeszítés nélkül csinálod?” És általában ennyi volt, egy vagy két nap múlva. Néha megkérdezték a tapasztalataimat, ha újra találkoztam velük.
Kérdés: Feltételezhetjük, hogy ez a struktúra Maharishi erőfeszítéseinek eredményeként jött létre, hogy elhozza a Nyugatra?
Válasz: Tudjuk a TM-mozgalom történetéből. Emlékszem, hogy Jerry Jarvissal folytatott beszélgetéseimből az derült ki, hogy ez egy olyan struktúra, amely idővel alakult ki. Részben valószínűleg azért – nem akarok cinikusnak tűnni –, hogy ne csak biztosítsák, hogy az emberek helyesen csinálják, hanem hogy úgy érezzék, mintha kapnának valamit a pénzükért. Nem vagyok gúnyos, amikor ezt mondom.
Kérdés: Tehát biztonságosan feltételezhetjük, hogy Guru Dév ugyanolyan módon tanította ezt a technikát, mint a többi dandi szvámi, akikkel találkoztál?
Válasz: Ismét kívül esünk az én szakértelmemen. Nem igazán tudhatom, de azt gondolom, hogy igen. Azt gondolom, hogy igen. Mivel három Sankarácsárjá tanított engem így, nincs okom azt hinni, hogy ő nem így tette volna. És néhány ember, aki tanított, olyan személyek voltak, akik közvetlen diksha-diákok, beavatottak voltak, Szvámi Brahmánanda tanítványai.
Kérdés: Tehát ez egy észszerű következtetés. Tudjuk, hogy Maharishi változtatásokat hajtott végre a mantrákon az évek során. Tudnál beszélni azokról a mantrákról, amelyeket kaptál, és arról, hogyan választják ki őket a Maharishi tanárképző tanfolyamon tanult módhoz képest?
Válasz: A domináns mód – és ezt többször is láttam – az, hogy a dandik megkérdezik a meditációt tanulni vágyó világi embertől, hogy ki az ő ishtadévatája, tehát ki a kedvenc istensége? Krisna? Síva? Ha Síva, akkor valószínűleg az Om Namah Shivaya mantrát kapják. Tehát általában az ishtadévatájuk alapján, s ha hinduk, és nincs kedvencük – mindegyiket szeretik! –, akkor megkérdezik: „Mi a kuladévatád?” Ki a családod hagyományos istensége? Akkor ennek megfelelő mantrát adnak neki. Én, mivel nyugati vagyok, és nincs ishtadévatám, így általában egy mahavakját kaptam – a nagy kijelentéseket, mint például az Aham Brahmasmi vagy a Tat Twam Asi. Emlékszem, hogy az egyik dandi egyszerűen a Rám-mantrát adta nekem, ami jelentheti Rámát, de általánosságban istenre is utalhat.
Kérdés: Mennyire gondolták fontosnak a mantra választását? A rossz választás lassíthatja a fejlődést?
Válasz: Ők ezt így gondolják. Nem annyira a személyes kiválasztás alapján, mint az életkor vagy nem esetében, hanem inkább: „ó, ha te Síva híve vagy, akkor az Om Namah Shivaya könnyen illik hozzád. Valószínűleg rezonálsz vele, szó szerint és átvitt értelemben is”.
Kérdés: Hallottuk, hogy egyes helyeken az ishtadévatát a dzsjótis, az asztrológiai térkép alapján választják. Ezzel találkoztál valaha?
Válasz: Nem, sosem kérdezték a dzsjótis-térképemet, amit Indiában készítettem, valószínűleg feltételezték, hogy nincs ilyenem.
Kérdés: Tehát elég széles skálájú mantrák vannak, amelyek nem károsak? Amit Maharishitől kaptunk, az az volt, hogy ha valami rossz szót, például boldogságot használsz, az rezgésminősége káros lehet. De úgy tűnik, hogy amit mondasz, az az, hogy elég széles skálájú mantrák léteznek, amelyeket egy személy használhat, s amelyek nem károsak.
Válasz: Igen, pontosan. Az Ekam Brahm az egyik, amit kaptam. Körülbelül hat évvel ezelőtt egy másik régi barátom, egy régi beavató, George Hardin és én beavatást kaptunk Szvámi Szvarupánanda Szaraszvatitól, aki Szvámi Brahmánanda közvetlen tanítványa volt, és ő adta nekem ezt a mantrát. Indiában többször találkoztam TM-beavatókkal és beszélgettem velük, és tudom, hogy ők is gyakran az ishtadévatára alapozzák a mantrákat. Nem tudom, mennyire ismert ez nyugaton, de tudom, hogy létezik. S hogy figyelnek-e a nemre vagy életkorra, azt nem tudom.
Kérdés: A haladó technikákkal – a mantra-kiterjesztésekkel – találkoztál az utazásaid és beavatásaid során?
Válasz: Soha nem találkoztam velük. Nem kerestem a haladó technikát, így nem tudom pontosan, mit mondtak volna. Elmondhatom, hogy amikor Szvarúpánanda Georgeot és engem beavatott hat évvel ezelőtt, nagyon világosan kijelentette, hogy az egy olyan mantra, amelyet Maharishi nem ismert, és nem lett volna szabad megtanulnia.
Kérdés: Nyilvánvalóan van egy „mantrakészleted” a különböző beavatásaidból. Hogyan választod ki, melyiket használod?
Válasz: Azt használom, amit Rick adott nekem. Könnyen használható.
Kérdés: Mi a helyzet az Óm használatával, amelyet Maharishi megtiltott és azt is mondta, hogy Guru Dév tanácsolta a háztartások számára? Továbbá, a mantrák, amelyeket említettél, nem tartalmaztak bídzsa-mantrát, amennyire értem. Ha például Ammanától kapsz mantrát, ő adhat Om Namah Shivaját, de beilleszt egy bídzsa-mantrát a közepébe. Mik a gondolataid erről?
Válasz: Soha nem kaptam bídzsa-mantrát, és az Ómot rendszeresen kaptam, általában az Óm Shántit.
Kérdés: Hallottad már azt a dolgot, hogy az Óm használata remetévé tesz? Ez közismert Indiában, vagy csak Maharishi találta ki ezt?
Válasz: Sosem hallottam ezt korábban, csak a TM-mozgalomban. Nagyon gyakori, hogy a laikusoknak olyan mantrát adnak, amelyben benne van az Óm. Nagyon gyakori.
Kérdés: Egy téma, amelyet csak röviden érintettél: Maharishi felhatalmazása ennek a tudásnak a kihozatalára. Van egy mitológia, amit átadtak nekünk Guru Dévről való kapcsolatáról és az azt követő időszakról, amikor Guru Dév meghalt, hogy hogyan kapta a Maharishi címet, amikor Dél-Indiában utazott és kapcsolatba lépett az Isteni Anyával. Van valami információd arról, hogy mi történt ebben az időszakban, amikor Guru Dév meghalt, és amikor Maharishi a nyugati sajtóba került?
Válasz: Nem igazán. Azért voltam ott, hogy akadémiai tanulmányokat folytassak a dandikról, és mivel a Sankarácsárják is dandik, néhány kutatásom velük is átfedésben volt. De nem azért voltam ott, hogy Maharishiről kutassak. Ő csak akkor jön a képbe, amikor a Sankarácsárja-titulus feletti vita szóba kerül. Ez az egyetlen hely, ahol az ő neve felmerül.
Kérdés: Tehát neki volt egy híre a Sankarácsárjá kiválasztásában való aktivizmusáért? Mert ahogy értem, még bírósági perek is voltak.
Válasz: Ó, igen. Az indiai jogrendszer egy külön beszélgetési téma. A pereskedés folyamatosan zajlik, és azonnal elkezdődött. Szvámi Brahmánanda halála után három héten belül két Sankarácsárjá volt, és így a háború folyamatosan zajlik.
Kérdés: Van ötleted, miért? Ahhoz, hogy ez ilyen gyorsan történjen, volt valamilyen nyugtalanság a szervezetben?
Válasz: Nagyon ismerem a problémákat és a panaszokat azok oldaláról, akik vitatták Shantánanda kinevezését, és ezek egyértelműek. Például, egy végrendeletet produkáltak nagyon kétes módon. Hirtelen itt van ez a végrendelet. Senki sem látta ezt a végrendeletet a közeli hívek köréből, és akkor hirtelen itt van ez a végrendelet, amely azt állítja, hogy Shantánanda legyen a következő Sankarácsárjá. Miért hozták titokban a bíróság elé legitimizálásra? Miért nem volt vita a végrendeletről? Miért nem mutatták be a végrendeletet Brahmánanda halála előtt? Ez egy aggodalomra ad okot. És amiért ez olyan aggasztó volt az ellenzék számára, az az volt, hogy Shantánandát nem tartották valószínű jelöltnek, hogy a Mathamnaya – a szöveg, amely leírja a Sankara követelményeit – sokan azt állították, hogy Shantánanda nem felelt meg. Majd egy harmadik aggodalom az volt, hogy a két vagy három legvalószínűbb jelölt nem szerepelt a végrendeletben, és ezt is problémának tartották. Tehát azonnal, Krishna Bodháshrámot kinevezték a Dzsjótir Math Sankarácsárjájává, és azonnal elkezdődtek a bírósági ügyek.
Kérdés: Mi volt a végső eredmény? Ki számít jelenleg a jogos Sankarácsárjának?
Válasz: 1833-ban a hely üres maradt. Nem volt senki a Dzsjótir Math trónján, amikor Rámakrishna Ashráma meghalt. Most, miért volt ez igaz, azt nem igazán tudjuk történelmileg. Egyesek azt állítják, hogy nem volt méltó jelölt. Egyesek azt mondják, hogy a nepáli Gorkha-invázió miatt északról. 1941-ben Szvámi Gjanánanda Szaraszvátí újraélesztette a lelkesedést egy új Sankarácsárjá kinevezésére, és elindított egy alapítványt Dzsjótir Math számára a Bharat Dharma Mahamandal segítségével Benaresben. Ő (gjanánanda) dandi volt, de nem érezte magát méltónak a Sankarácsárjá pozíciójára, így ő és a Mahamanddal elmentek Szvámi Harihánanda Szaraszvátíhoz, akit gyakran Karpatriként emlegetett, mert ő volt a legelismertebb dandi Indiában abban az időben, még a többi Sankarácsárjá által is. Így elmentek Karpatrihoz és azt mondták: „Miért nem vállalod a posztot?” Karpatri azt mondta: „Nem akarom vállalni a posztot, nagyon elfoglalt vagyok. De javasolnám, hogy az én gurum, Szvámi Brahmánanda vállalja a posztot”. Így Brahmánanda vette át a posztot. Most, amikor Brahmánanda meghalt és a végrendeletet vitatták, a Bharat Dharma Mahamandal Benaresben fenntartotta a jogot, hogy ha valaha is vita merülne fel, vagy homályos lenne, ki lesz a következő Sankarácsárjá, akkor nekik joguk van választani a következő Sankarácsárját. Az aggodalom nem az volt, hogy el fogják lopni a titulust. Az aggodalom az volt, hogy Brahmánanda meghal és ismét üresen marad a trón. Így fenntartották ezt a jogot. Fontos megjegyezni, hogy Karpatri és a Mahamandal ellenezte Szvámi Shantánandát és Krishna Bodháshramot támogatták. Amikor ezt mondom, hogy ez jelentős, akkor azt értem alatta, hogy ez jelentős a Sankara Sampradája keretein belül, és ezért a többi Sankarácsárjá, a Nyaya Vidyapeeths támogatta Krishna Bodháshramot és utána Szvámi Szvarupánandát.
Kérdés: Ez mind akkor történt, amikor Maharishi még ismeretlen volt, mert Guru Dév 1953-ban halt meg, és Maharishi csak évekkel később építette fel jelentős erőforrásait. De úgy értjük, hogy Maharishi jelentős szerepet játszott ebben, támogatva a Shantánanda mellett folyó bírósági ügyet. Tudod, miért tette ezt? Azért, hogy Shantánanda legitimizálja Maharishit? És mikor kezdte Maharishi támogatni Shantánandát?
Válasz: Nos, nem tudhatom Maharishi szándékait. Nem tudhatom, hogy mi volt az ő szándéka. Az ellenfelek azzal vádolják, hogy talán része volt abban a végrendeletben, amelyet ők hamisnak tartanak. Hogyan bizonyíthatnák ezt, azt nem tudom elképzelni, kivéve, hogy Maharishi sudra volt, de a ksatrija-alcsoporthoz tartozott, akik írástudók és titkárok, és állítólag valamilyen titkári munkát végzett Szvámi Brahmánanda számára. Szóval ki tudja, hogy része volt-e ebben vagy sem? Miért támogatta Shantánandát? Ez csak találgatás, de a legitimizálás valóban hatalmat hordoz Indiában, tehát ha felállhatok és azt mondhatom: „ó, a New York-i Sankarácsárjá legitimizált engem, mint a legjobb meditációs tanítót Maineben”, akkor Dana minden mókusát taníthatja a birtokán. Ez nagy súlyt hordoz, és így Maharishinek, mint egy sudrának, ha van mögötte valaki, aki egy brahmin, egy dandi, egy Sankarácsárjá, az nagy hitelességet adna neki, még akkor is, ha Maharishi hitelességet adott nekünk, mint TM (transzcendentális meditáció) tanároknak. Az emberek jöttek a előadásaimra, és a plakáton mindig szerepelt Maharishi képe. Az emberek azért jöttek, hogy lássák a férfit!
Kérdés: Látom, hogy Phil Goldberg a csetben azt kérdezi: „Visszatérve az Ómra, mint mantrára. Tudsz olyan szvámikról, akik az Ómot önállóan adták, nem pedig egy sorozat első szavaként? Csak az egyetlen szót: Óm”.
Válasz: Igen!
Kérdés: Többen észrevették, hogy a sudra és a ksatrija szavakat felcserélhetően használod. Az általános megértésünk az, hogy a négy kaszt a brahmin, aztán a ksatrija, majd a vaishja (kereskedők) és a sudra (szolgák). Tehát a ksatrija nem sudra a nekünk adott kép szerint.
Válasz: Az a kép hibás. Nem így működik. Négy széles kaszt van: brahminok, ksatriják – ez a harcos kaszt, vagy a hercegi kaszt. Tehát a királyok és hercegek és ránik (királynők) a ksatrija kasztból származnak. Aztán ott vannak a vaisják, a kereskedők. Majd a sudrák. Most ezekben a négy kasztban tucatnyi és tucatnyi és sok-sok alkaszt van. Például a vaisja egy kereskedő. Biztosan hallottál Mahátmá Gandhíról. Gandhí szó szerint azt jelenti, hogy „fűszerkereskedő”, tehát egy kereskedő osztályú alkaszt. A ksatrija egy alkaszt a sudrákon belül.
Kérdés: Honnan jött az az információ, hogy Maharishi ksatrija volt? Mert mindig úgy értettem, hogy ő egy harcos volt. És ez szolgált magyarázatul arra, hogy miért jött Nyugatra.
Válasz: Őszintén szólva sosem hallottam erről, így nem tudom, honnan származhatott ez az információ. Emlékszel azokra az időkre, amikor az ATR-ekben lógtunk? Valaki talán csak összekeverte a dolgokat. Nem ismerte a szanszkritot, és félreértette – k-val kezdődött!
Kérdés: Azt hiszem, azt mondták nekünk, hogy a „kajaszthja” a hindi változata a szanszkrit „ksatrijának”. Ez az üzenet terjedt el, de ez [nyilvánvalóan] téves. Vannak olyan technikák, amelyeket a dandik tanítanak, s amelyekről nem tudunk, és amelyek hasznosak lehetnek számunkra?
Válasz: Nem jut eszembe semmi ilyesmi. A dandik sokat vándorolnak. A férfiak általában a danda (bot) felvételére vállalkoznak, miután a feleségük meghal, vagy az életük utolsó szakaszában. Tehát csak néhány kivételtől eltekintve a legtöbb dandi-szanjászi nagyon öreg.
Kérdés: Nem élnek egész életükben cölibátusban?
Válasz: Nem, általában nem. Nagyon-nagyon ritkán valójában. Azt mondanám, hogy a körülbelül 200 dandiból, akikkel találkoztam, talán hat vagy nyolc volt fiatal és cölibátusban élt teljesen a brahmácsárjától kezdve. Vándorolnak, vagy amikor nagyon betegek lesznek, a saját kolostorukban maradnak. De az esős évszakban mindannyian hazatérnek az esős időszakra: egy hathetes ATR-re (Asram Trust Retreat). Ezt tréfásan mondom, de nem kétséges, hogy Maharishi innen kapta az ATR-ek ötletét. Visszatérnek, hogy kivárják az esős időszakot, és amikor együtt vannak, akkor több gyakorlatot végeznek, mint általában. Tehát többet meditálnak, minden nap végzik a púdzsát, nemcsak a hagyományra, hanem magára a dandára is. Egy speciális rituálét végeznek a botra magára, amely folyamatos emlékeztető – szinte olyan, mint amikor egy muszlim naponta ötször imádkozik. Szigorú szabályaik vannak az étkezésre és hasonló megfigyelésekre vonatkozóan. Gyakran kírtant (vallási ének) énekelnek este – nincs Netflix a kolostorban!
Kérdés: Tehát nincs további technikák struktúrája. Amint korábban említették, Maharishi bevezette az Haladó Technikákat, amelyek a mantra mellett voltak, és egy sor más technikát is, amiket ő fejlesztett ki. Például azokat a technikákat, amelyeket Deepak Chopra tanított, és a marma-technikákat.
Válasz: Nem tudok róla. De egy dolog, amit meg kell érteni, az az, hogy a dandik komolyan veszik a Bhágavad Gítát, és amikor Krisna felsorolja a különböző jógákat, majd a 18. fejezetben, amikor Ardzsuna megkérdezi Krisnát: „Mit kell tennem?”, Krisna alapvetően azt mondja: „Ez rajtad múlik. Van agyad, használd. Dönts el magad. Mi vonz?” A dandik között határozottan vannak spirituális személyiségtípusok. Néhányuk nagyon odaadóan orientált. Ismertem néhány dandit, akik Lalita Ambikának voltak odaadók, és sok púdzsát és kírtant és bhadzsan-éneklést végeztek Lalita Ambikának. A dandik idővel összeállítanak egy személyes szádhanát (spirituális gyakorlatot), valamint követik a szektájuk követelményeit.
Kérdés: Az általad ismert dolgok alapján ezek az egyéb technikák, amelyeket Maharishi hozott létre, nem a dandi-hagyományon keresztül származtak? Itt gondolok például a szidhi, a megvilágosodás kora technikákra, a marmára és hasonlókra, és azokra a technikákra, amelyeket Choprának kellett tanítania.
Válasz: Amikor azt mondod, hogy haladó technikák, visszagondolok arra, amikor Lillian Rosentől és hasonlóktól kaptam haladó technikákat. Azt hittem, erre gondolsz, és sosem találkoztam ilyennel a dandik között, de nem kerestem ezt, így ezt figyelembe kell venni. Ami a szidhiket illeti, biztosan mondhatom, hogy azokat teljesen ő találta ki.
Kérdés: Most, hogy Szvárúpánanda meghalt, ki a jelenlegi Sankarácsárjá?
Válasz: Igen, Szvárúpánanda meghalt, de legalább 25 évvel ezelőtt találkoztam azzal az emberrel, aki most helyette van. Unalomig tudnék mesélni a bírósági ügyek részleteiről, de először is hadd mondjam, hogy a bíróság nem akart belekeveredni, mert milyen hatósággal rendelkezik egy világi bíróság egy vallási vezető megválasztásának eldöntésére? Ennek semmi értelme. Megsérti az egyház és az állam szétválasztását, így a bíróság évekig azt mondta: „Ki akarunk maradni ebből. Semmi közünk hozzá. Oldjátok meg magatok közt”. Mivel nem sikerült megoldani, és az évek teltek, és új ügyek kerültek elő különböző szempontokból, végül a bíróság beavatkozott azzal az indokkal, hogy a közbizalom most már sérült. Nagy zavart keltenek a nyilvánosságban azzal, ahogy évtizedek óta viselkednek. Ez egyébként vérontáshoz vezetett néhány esetben. Lehet, hogy nem tudod, hogy a nága babák úgynevezett akharákban, kiterjedt testvériségekben formálódtak, és az egyik ilyen testvériség Shantánandával kötött szövetséget, és egy akhára, amely Szvárúpánanda kötött szövetséget, egy kumbha méla alkalmával összecsapott velük. Lehet, hogy nem tudod, hogy ők az elsők, akik belépnek a Gangeszbe egy maha kumbha méla alkalmával. De a nága babák közül ki mehet be először? Mivel Allahabád a Dzsjótir Math Sankarácsárjá joghatósága alatt van, konfliktus és vérontás történt.
A naga babák egy harcos szekta a szannyászinok között. Mivel a közbizalom megsérült, a bíróság beavatkozott, és az Allahábad-i Legfelsőbb Bíróság azt mondta: „Ti, akik Sankarácsárjának valljátok magatokat…” – és azt mondtam, hogy „ti”, de van egy sádhvi, egy női aszkéta Nepálból, aki azt állítja, hogy ő a Sankarácsárjá, ami lehetetlen, mert csak a brahminok és csak a férfiak lehetnek dandik, és ő egyik sem – de mindenesetre a bíróság azt mondta: „Oké, senki sem Sankarácsárjá”, és a Bharat Dharma Mahamandalra bízzák a döntést. A Bharat Dharma Mahamandal, amely eredetileg Brahmánandát választotta, Szvárúpánandá oldalán áll, így senkinek Indiában vagy a Nyayapeethsben nincs kétsége afelől, hogy az általa kijelölt személy lesz a Sankarácsárjá. Harminc éve készíti fel őt erre, mert nem akar semmilyen kétértelműséget arról, ki követi őt a gaddin. Többször találkoztam ezzel a fickóval. Nagyon művelt, messze meghaladja az én tudásomat a szanszkrit, az írások terén. Egy nagyon intelligens fickó. Meglátjuk, hogyan alakul. Érdekelni fog.
Kérdés: Meg tudnád ismételni, hogy mi az ő neve?
Válasz: Gondoltam, hogy ezt kérdezni fogod, és mivel most nevezték ki, leírtam, hogy Nischalánanda. Nagyon könnyen megtalálható. Ha rákeresel Szvarúpánandára, ott lesz.
Bryan Lee: Emlékszem, hogy Maharishi sok pénzt fektetett Shantánanda támogatásába. Vett neki egy nagyon bonyolult utazó buszt, hogy körbeutazzon, ami természetesen növelte a státuszát. Repülővel szállította helyről helyre, így nagyon nagy hangsúlyt fektetett Shantánandára, olyan okokból, amelyeket elképzelhetünk.
Kérdés: Létezik valami, amit valóban Szent Hagyománynak hívnak, mert amit mondasz, az alapján néhol kicsit szentségtelennek tűnik?
Válasz: Nos, ott van a Yogi Berra-hatás – ideálok és valóságok. De mindenképpen. A Sankara Samprádájá nagyon is él és virul, és a nyayapeeths sankarácsárjái rendszeresen találkoznak, hogy megvitassák a politikát. Táborukban legióknyi pandit van, akik ortodox ügyekben döntenek és egyebek. (Emlékszem most, hogy nem Nischalánanda követi Szvárúpánandát, így rá kell keresned, hogy megtaláld.) Egy érdekes dolog, ami ma történik, az az, hogy a Puri Sankarácsárjá most pénzt vesz fel a kormánytól, mert a sankarácsárjá-tisztségek hanyatlanak, és ahogy hanyatlanak, szükségük van támogatásra, és a kormány hajlandó támogatni őket. Kulturális és vallási jelentőséggel bírnak, de a probléma az, hogy ha elfogadják ezt a pénzt, akkor bizonyos követelményeknek kell megfelelniük a világi kormány részéről. Például lehetővé kell tenniük, hogy kitaszított emberek is belépjenek a mathjaikba (kolostoraikba). Ez csak a jéghegy csúcsa annak, hogyan változik ez ma.
Kérdés: Hogyan tisztelik, vagy akár értik meg a Sankarácsárjákat a modern Indiában? Megvan-e még az a státuszuk, ami régebben, különösen, mivel India nagyon nyugatosodott: sok ország call-centereinek központja lett?
Válasz: Nehéz megmondani, hogy történelmileg hogyan tisztelték őket. Ma van egy bizonyos rangjuk ennek a címnek. Nem rendelkezik azzal a fajta tekintéllyel, mint a pápa a katolicizmusban. Először is, nem minden hindu tartozik a Sankara Sampradajához (a Sankara-hagyományhoz). De a hinduk nagyon szilárdan hisznek a darshanban (személyes találkozás egy szenttel). Senki sem kaphat túl sok darshant. Tehát ha szent férfiak és nők vannak eseményeken, az emberek elmennek hozzájuk, hogy megkapják áldásukat. Az élet Indiában kemény lehet, ezért keresik ezt. Ha hallották a Sankarácsárjá nevet, és egy Sankarácsárjá érkezik, akit hintón visznek, akkor azt gondolják: „Ez biztosan egy fontos személy, meg kell kapnom a darshant”. És el is mennek hozzá.
Kérdés: Mi, akik már évtizedek óta elkötelezettek vagyunk a TM (transzcendentális meditáció) és a kapcsolódó technikák iránt, néhányan kényelmesen érezzük magunkat a helyünkön, mások további előrelépést keresnek, különösen, mivel amikor megtanultam, azt mondták, hogy öt éven belül megvilágosodok. Azok számára, akik még mindig keresnek, a tapasztalataid alapján, hogy Indiában utaztál és találkoztál ezekkel a nagy bölcsekkel, milyen javaslataid lennének? Mit tennél ebben a helyzetben?
Válasz: Nem igazán világos számomra az alapkérdés.
Kérdés: A jelenlegi TM-szervezet nem tűnik úgy, hogy sok bizalmat keltene abban, hogy előre tud minket vinni. Van egy sor technikánk, de azok számára, akik még mindig keresnek és valami többet keresnek, van-e valami, amit Indiában láttál? Vagy feltételezve, hogy neked is ugyanez a hozzáállásod, mit tennél?
Válasz: Ez egy nagy kérdés. Mindig is a Joseph Campbell „Kövesd a boldogságodat” elvű fickó voltam. Az elsődleges szádhanáim (spirituális gyakorlataim) a feleségem szeretete – boldog feleség, boldog élet! Az erdőben élek. Egy kabinban lakom, amelynek nincs áram vagy folyóvíz, tehát egy olyan fickó vagyok, aki még ebben a korban is fát vág és vizet hord. A művészet és a zene vezeti el az agyam legnyitottabb helyeire. Tehát ezek az én személyes választott szádhanáim. Nagyon hosszú ideig tanultam egy tibeti buddhista lámától. Az ő fordítója voltam, így sok Tonglen (egy tibeti buddhista meditációs gyakorlat), Shámatha (nyugalmi meditáció) és metta-meditációt gyakoroltam, és ezeket szórványosan használom. Gyakran visszatérek a TM-hez, mert nagyon pihentetőnek találom. Élvezem. Nem csinálom többé a szidhiket (a TM haladó technikáját). Ez az én személyes gyakorlatom. A TM-mozgalomnak semmilyen hatalma nincs fölötted az oktatás terén. Semmilyen módon nem mondhatják: „Ó, nos, megyünk az eredeti hagyományhoz, azokhoz, akik maguk is a Szent Hagyomány elsődleges őrzői”. Olyan, minthogy: „Megmondom anyukának, ha folytatod a TM tanítását a mi engedélyünk nélkül”. Semmi hatalmuk nincs erre. Semmi. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog, amit tudni kell. Ők birtokolják a jogot a márkanévhez, a Transzcendentális Meditáció névhez, de ez nem egy olyan név, amit maga a hagyomány is elismerne. Valószínűbb, hogy azt mondanák: manásiká, mantra-dzsapa, a mantra mentális ismétlése, vagy egyszerűen dhján, meditáció. Szerintem nagyon fontos, hogy a TM-tanárok tudják, hogy először is van egy meditációs hagyomány a Sankara Sampradajában. Ez az, amit megtanultak, az eredeti technika, és saját maguk adhatják meg a személyes felhatalmazást arra, hogy tanítsák azt. Hadd mondjam el, hogy nincs semmi bajom Maharishivel. Elhagytam a mozgalmat. Csak továbbmentem, nem hagytam el haraggal. Valójában sok kedves emlékem van Maharishiről, és hálás vagyok neki, hogy megismertetett az indiai filozófiával. Sosem tudtam, mi az az Advaita Védánta. Nem igazán foglalok állást a vitában. Csak tartom a kabátokat, és hagyom, hogy az emberek csatázzanak.
Kérdés: Előre haladva, ahelyett, hogy kilépnél a színről?
Válasz: Így van. De fontos tudni, hogy az én tapasztalatom szerint, amely meglehetősen nagy a Sankara Sampradajával kapcsolatban, ha TM-et akarsz tanítani és más néven hívni – amit az emberek már csinálnak –, hálás vagyok neked, mert úgy gondolom, hogy ez egy értékes technika, és úgy gondolom, hogy egy stresszes világban, ha az emberek találnak módot arra, hogy befelé forduljanak, ha találnak módot arra, hogy egy kis békét és csendet találjanak a fejükben, miért kellene azt elbátortalanítani? És szégyen azokra, akik ezt elbátortalanítják.
Kérdés: A szádhana szót használod. Mit jelent ez?
Válasz: Egy spirituális gyakorlatot. Lehet bármi, például fát vágni, vizet hordani.
Kérdés: Visszatérve az előző leírásodra, amit csinálsz, összefoglalhatnánk úgy, hogy fejlődés a cselekvésed által? Említetted a boldog feleség, boldog élet elvét, és azt, ahogyan az életedet vezeted. Ez számodra egy részlet a spirituális gyakorlatból?
Válasz: Igen, azt mondanám, hogy így van. Ideális esetben minden perc minden nap egy lehetőség a szádhanára.
Kérdés: Átmentünk egy olyan kemény eladási élményen Maharishivel, ahol két-három év alatt megvilágosodást ígért, menj el erre a kurzusra, fizess ennyi pénzt, ezernyi dollárt, technikákat. Mindenhol konformitás, nem individualitás, nem kreativitás. Valójában egyszer hallottam, hogy Maharishi egy kazettán azt mondta, hogy azt akarja, hogy az emberek tartsák meg a tanítást tisztán, és ez egy nagyon szűk ablak volt mindannyiunk számára. Valamilyen szinten ezt magunkba szívtuk, és amikor olyasvalakit említesz, mint Joseph Campbell, olyan érzés, mintha azt mondanánk: „Ó, nem, mindent feladtunk”. Feladtuk, amit fiatalon intuitív módon tudtunk. Feladtuk azt, amit tudtunk, amikor először csatlakoztunk ehhez a mozgalomhoz, azaz hogy minden egyén kialakítja saját szádhanáját, saját profilját, saját gyakorlatát, saját szükségletei, ízlése, fejlődése alapján. Ez egy egyedileg testre szabott dolog. Tehát a kérdés az: mit csináljunk most? Egy másik technikát? Valójában nem erről van szó. Amikor leírod, hogy a hálózaton kívül élsz, művészet, zene, szereted a TM-et a pihenésért, de sok más dolgot is csinálsz, az olyan kiegyensúlyozottnak hangzik, olyan józan paraszti észnek. Mégis valakinek, mint én, ez forradalmi és felkavaró, mert ezt tudhattam volna, ha nem hiszem el ezt a követelményt, hogy nem igazán lehetek önmagam. Számomra valami olyasmi volt, amit kemény úton kellett megtanulnom. De úgy érzem, hogy alábecsültem magam azzal, hogy évek óta ítélkezem magam fölött azért, mert nem éltem Fairfieldben, nem voltam az Anyai Istenségben, nem voltam teljes TM-tanár. Minden más, amit tettem, valahogy alacsonyabb rendű volt egy tudatalatti szinten. Ez az egész idő alatt olyan volt, mint egy alacsony fokú láz, és ez olyan, mint egy furcsa visszakövetelés. Azt hiszem, mindannyian mondhatjuk magunknak: „Hű, azt hiszem, azt csinálhatom, amit vonzónak találok. Azt hiszem, azt csinálhatom, ami boldogságot ad, tényleg követhetem a boldogságomat”.
Válasz: Örülök, hogy felszabadítottad magad. Nagyon örülök, és ezt ünnepelem. Sokan közülünk már nagyon régen itt voltunk, és visszaviszlek az időgépbe. Tele voltam ifjonti lelkesedéssel a Világterv iránt. Igazán Világterv-kezdeményezőnek láttam magam, és 1971-ben Amherstben egy találkozón, ahol én is jelen voltam – ez egy média-nap volt, és egy újságíró megkérdezte tőle, hány követője van, Maharishi azt mondta: „Nincsenek követőim. Minden ember a saját fejlődésének útját követi, és találtak itt valami értékeset, ezért még mindig a nyomában vannak, és próbálják megfejteni, mi működik számukra”. Nos, 20 éves voltam, és szívembe véstem ezt. Emlékszem, Maharishi azt mondta: „Csak meditálj naponta kétszer, és tedd azt, amit a legjobbnak tartasz”. Tehát ezt tettük. Rendszeresen meditáltunk, és elhittük neki, hogy egy nagyon személyes utazáson vagyunk. S azt vártuk, hogy öt-nyolc év múlva, nem is tudom, élő Buddhák legyünk vagy valami hasonló. Úgy éreztem, rendben, ez az én utam, mert közvetlen tapasztalaton alapul. Senki sem mondja meg nekem, hogy mi az én utam, senki sem korlátoz engem. Nagy vonzerőt jelentett számomra, fiatal hippi-srác voltam. És így ez az átmenet afelé, hogy milyen ruhát viselsz, meg lehet szólni, ha kompromittálod a Szent Hagyományt vagy a tanítás tisztaságát – örömmel mondhatom, hogy a legnagyobb részén nem voltam jelen, amennyire ez zajlott. Hittem Maharishinek, így csak követtem a boldogságot, követtem a szádhanádat a saját ébredésem felé.
Kérdés: Különböző jelentések kerültek napvilágra – itt van Judith Bourque könyve, Susan Shumsky könyve és a videók, amelyeket készítettünk – amelyek azt jelzik, hogy Maharishinek volt egy másik oldala is, nemcsak a cselekedeteiben, hanem akár az egész céljában is. A kritikus dolog, ami ma is érvényes, hogy ezek a negatív vonások még mindig tükröződnek a TM-szervezetben, azaz a hivatalos TM-szervezetben.
Válasz: Körülbelül 25 vagy több évvel ezelőtt egy nagyon közeli barátom, aki Maharishi szolgálatában állt, elmondta, hogy rajtakapta Maharishit az aktus közepén, és ez nagyon sokkoló volt számára, és pár évbe telt, hogy egyáltalán elismerje saját magának, hogy mit látott. Tehát amikor Judith könyve megjelent – és mélyen tisztelem Rob Gordon szavát – azt hiszem, a bizonyítékok túlságosan erősek ahhoz, hogy kételkedjünk abban, hogy ezek a dolgok megtörténtek. Most, amikor a TM-szervezetről beszélünk, jelenleg úgy tűnik, hogy – és ez volt a kutatásom témája is, egy kis könyv, amit a Cambridge University Press számára írtam – több szervezet alakul, és ezt egészségesnek tartom. Úgy gondolom, hogy ha az emberek rájönnek, hogy megtanultak egy technikát, ami egy hagyományos indiai technika, és azt állíthatják, hogy ismernek egyet, akkor minden egyes ember lehet egy saját szervezete. A jógaoktatók nagyon jó előzményt jelentenek erre. Ez egy hagyományos gyakorlatsor, egy hagyományos szádhana, és talán a szervezetek is hasonlóan alakulnak majd, mint a jógagyakorlók, akik konferenciákra mennek, és megosztják tudásukat. De azt hiszem, ha egy újabb monolit jelenik meg, amely abszolút hatalmat követel, akkor ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, és nem kap majd semmiféle legitimációt az indiai hagyománytól.
Kérdés: El tudnád képzelni, hogy a meditáció tanítása egy olyan szakmává váljon, amely nem kapcsolódik erősen – mint a TM-szervezet esetében – a „Szent Hagyományhoz”, így elkerülve a jelenleg a TM-szervezetben meglévő szellemi tulajdonjogi korlátozásokat?
Válasz: Nem, nem hiszem. Először is, soha nem láttam olyan bizonyítékot, hogy Maharishit valaha is azzal bízták volna meg, hogy elmenjen Nyugatra vagy bárhová, hogy tanítsa az általa megtanult technikát. Soha nem találtam erre bizonyítékot, és ez ellentétes a hagyománnyal is. Tehát az, hogy „Maharishi szembement-e a Szent Hagyománnyal?”, egy nagy kérdés lenne. Nehéz megválaszolni. Biztosan, ha a pénz elfogadásáról beszélünk – nem számít, hogy ezt díjnak vagy adománynak nevezzük – a puszta pénz elfogadása is ellentétes a hagyománnyal.
Kérdés: Hogyan látja ezt működni Nyugaton, ahol bérleti díjat kell fizetnünk? Ha teljes munkaidős tanár akar lenni valaki, nem rendelkezünk olyan kultúrával, amely ezt támogatná.
Válasz: Ez pontosan olyan, mint a jógaoktatás. Nyugaton értelmet nyer, és az emberek megértik. Nincs ugyanolyan kultúránk. Nem vagyunk vándorló szvámik és szádhuk, akikről a kultúra tud, és akiknek napi szinten ételt ad. A mi kultúránkban az adományt adni értelmet nyer. De hogy mekkora legyen az adomány, és hogyan történjen, nehéz megmondani, mi lenne a legjobb út.
Kérdés: A jelenlegi TM-szervezetben vannak rádzsák, akik alapvetően királyoknak tűnnek. Arany koronát viselnek. Létrehoztak egy központi bankot, kibocsátottak saját pénzt, és megpróbáltak földet szerezni, hogy szuverén nemzetet hozzanak létre. Mindez nyilvános információ. Mit gondol, ennek mi köze van a Szent Hagyományhoz, vagy bármihez, amit kutatott? Beleillik-e a tervükbe? Idegen-e ettől? Hallott-e már olyan indiai spirituális hagyományban valakiről, aki arany koronát viselt? Konkrétan a Szent Hagyomány képeire gondolok, amit mindenki látott. Nem látok koronákat, arany koronákat, és nem látom, hogy Rám Rádzs-pénzt lobogtatnának. Szeretnéd-e kommentálni, ha valaha találkozott ilyesmivel indiai tanulmányaiban?
Válasz: Nem.
Kérdés: Amikor Indiában különböző emberektől tanult meditálni, az erőfeszítés nélküli transzcendálást, voltak hasonlóságok azzal, amit mi beavatási lépéseknek nevezünk? Számomra ezek olyan szépek és precízek, és olyan szépen működnek. Csak kíváncsi vagyok, milyen hasonlóságokat tapasztalt?
Válasz: Igen, voltak hasonlóságok, néha több, néha kevesebb. Amikor George és én Szvárupánandától tanultunk, emlékszem, hogy beszélgettünk: „Láttad, ahogy átadta a mantrát? És ellenőrizte, hogy ismételjük-e a mantrát?” S mégis, ebben az esetben nem azzal ért véget, hogy csendben, egyedül meditáltunk, majd utána ellenőriztük volna. Ő egy Sankarácsárja, tehát voltak emberek, akik igazán találkozni akartak vele, és sok időt töltött velünk, mert egyik fő panditja régi barátom. Mivel hosszú időt töltöttünk vele, nem meditáltunk egyedül csendben, amit más dandikkal tettünk. Tehát néha voltak hasonlóságok, néha nem.
Kérdés: Hogyan változhat vagy változhatna meg a tanítási mód, ahogyan az embereket tanítják? Olyan sokféle módon fejezte ki, hogy az embereket különbözőképpen tanították a meditációra. Szükség van-e egyáltalán arra, hogy tanítsák, hogyan kell tanítani?
Válasz: Ha ezt az elképzelést akarjuk szórakoztatni – tudjuk, hogy Maharishi brahmacsári volt, így tanították, nem volt felhatalmazva a tanításra, de mégis tanított, és saját maga adta meg magának a felhatalmazást – akkor az indiai hagyományban azt mondanák: „Tedd, amit tanítottak neked”. Ha tanítani akarsz, add tovább, amit tanítottak, így része leszel a paramparának. Azt mondanák: „Tanítsd azt, amit tanítottak neked.” Ez lesz a legjobb megközelítés a helyzethez.
Kérdés: Tehát fontos lenne követni a hagyományt, a vonalat?
Válasz: Az egyik nehézség ebben az, ha megértjük, mennyire organikus a hinduizmus. Az ablakból most egy almafára nézek. Az alma, amely a fáról lekerül, ha elültetjük a magját, nem lesz pontosan ugyanaz az alma. Más szavakkal, a fa új módon ismétli magát, és megpróbálom ezt metaforaként használni arra, ami Indiában gyakran történik. Egy embert beavat egy guru, majd kicsit megváltoztatja a tanítási módját. Még mindig része a paramparának, de pontosítja azt, és bizonyos értelemben sajátjává teszi. Sibylle mondta, hogy talált olyan módokat, hogy saját igazságából beszéljen, és úgy érezte: „Megpróbálok segíteni valakinek, és egy nagyobb perspektívára nyíltam meg az élményekről. Ebben az esetben hasznosabb lesz, ha nem használom a púdzsát, vagy ha használom a púdzsát?” Indiában ezt csinálják. Hogy ezt meg kellene-e tenni vagy sem, ki ítélheti ezt meg? Ezek az iterációk megtörténnek, és azt hiszem, a TM-szervezettel kapcsolatosan történt, hogy: „Nem, pontosan, pontosan, pontosan úgy kell csinálni, ahogy Maharishi átadta”. Ez nagy eltérés az indiai mainstream hagyománytól, s ez jó vagy rossz? Ez egyszerűen nagy eltérés.
Kérdés: Használtad a hinduizmus szót. Nem hiszem, hogy sokan közülünk úgy látják magukat, mint akik a hinduizmust tanítják. Egy technikát tanítunk, amely a hinduizmusból származik. Megfelelőnek látod-e azt az almafa-változást, amiről beszélt, hogy ezt a tudást, ezt az információt nyugati hagyománnyá hozzuk, amit én szakmainak tekintenék. Az orvosok számára vannak orvosi iskolák, és választhatod, melyik orvosi iskolába mész, de aztán orvosként gyakorolsz. Megfelelőnek látod, hogy saját tanárképző intézményeket hozzunk létre, amelyek közül az emberek választhatnak, és aztán vállalják a transzcendencia tanításának szakmai szerepét? Ez túl nagy lépés a szempontodból?
Válasz: Nos, ez egy iteráció. Erről beszélek. Fontosnak tartom felismerni, hogy ha megnézzük például az SCI (Alkotó Intelligencia Tudománya – szerk.) kurzust, az egy gyorsított tanfolyam volt az Advaita Vedántából. Ez volt a Sankara Szampradája filozófiája konkrétan. Az akadémiai vallástudományon belül létezik egy fenomenológiai megközelítés, amely a vallás meghatározásával foglalkozik, a viselkedés és a gondolkodás jellemzői alapján. Tehát ha megnézzük a viselkedés és a gondolkodás jellemzőit a TM-szervezetben, ha úgy néz ki, mint egy medve, úgy jár, mint egy medve, és úgy eszik, mint egy medve, akkor valószínűleg medve. Fenomenológiai szempontból nézve, amit tanítanak, ahogyan tanítják és ahogyan gyakorolják, egy egész szakasz hinduizmus kiemelve és átültetve. Ha belegondolunk a Buddha Dharmára, amikor Indiából Kínába ment, iterálta magát, amikor Kínából Japánba ment, iterálta magát és alkalmazkodott az új kultúrákhoz. A Sankara Szampradája dharmája iterálódik. Tehát ha meg akarjuk tartani a Sankara Szampradája legitimitását, és valahogy azt állítjuk, hogy nem vagyunk hinduk, az számomra személyesen kognitív disszonanciát okozna.
Kérdés: Nagy mennyiségű videotékát, hangfelvételt és egyéb írásokat tartalmazó forrásunk van Maharishitől. Az eddigiek alapján mennyire lehet megbízni ebben a forrásban?
Válasz: Ami a Maharishi Ájurvéda és hasonló dolgokat illeti, emlékezhetünk, hogy Chopra azért hagyta ott, mert nagyon elégedetlen volt Maharishi azon állításával, hogy az ő ájurvéda-verziójuk a legtisztább, és Chopra nem így gondolta. Chopra azt mondta, hogy olyan szakértelmet igényelünk, amit maguk az ájurvédikus orvosok sem igényelnek Indiában. Nagyon, nagyon kényelmetlenül érezte magát emiatt. Nem vagyok ájurvédikus szakember, és nem tudom megítélni, melyik volt pontosabb vagy kevésbé pontos. Amikor jöttek a többi elemek, személyesen meglepődtem mindezen. Úgy éreztem, miért kell belekeverni mindenféle jagjákat és hindu elemeket, amelyek taszítóak a közönség számára? Világterv-kezdeményezőként ez ellentétes volt az én céljaimmal. Azt akartam, hogy az eredeti tervvel haladjunk, és tudom, hogy sok barátom is így volt vele, tehát ez nagy eltérés volt attól.
Kérdés: Kétségek merülnek fel, mert látjuk, hogy mások, akik jártasak a vasztuban és az ájurvédában, úgy vélik, hogy ha Maharishi rossz állításokat tett ezekben, akkor vajon a mag-technológia, a mag védikus tudás és megértés körül is rossz állításokat tett?
Válasz: Amit Maharishi átadott, az szinte teljesen egyértelmű Advaita Vedánta volt. Az olyan elemek, mint a Jóga Szútrákból származó elemek, például a Tantra, nem voltak eltérések az Advaita Vedantától, már benne voltak az Advaita Vedantában. Mind a jóga filozófia, a szánkhja filozófia, a Tantra, az Ágama-szövegek, mind ott voltak már korábban. Sankara tisztában volt ezekkel az információkkal, és beépítette a Gítá, a Brahma Szútrák és az Upanisádok fordításaiba. Tehát Maharishi egy legitimizált Advaita Vedánta megértést adott át, és az a technika, amit átadott, amit Brahmanandától tanult, az a technika volt, amit a dandik gyakran átadnak. A nagyobb kérdések számomra személyesen az eredményesség körül forogtak. Valamikor 15 évnyi napi kétszeri gyakorlás, több ATR és egy hat hónapos tanárképzés és a szidhi program után rájöttem, hogy talán én csak egy buta ember vagyok, de ha nem vagyok buta, akkor ez a technika nem hatékonyabb, mint a tibeti buddhisták Tonglen-gyakorlata vagy a théraváda buddhisták Samatha-gyakorlata. Tudomásom szerint mindannyian felébredt bódhiszattvák vagytok, csak azért vagytok itt, hogy ellenőrizzétek a számításaimat, de én nem vagyok megvilágosodott. Tehát sok önelégült érzést kellett elengednem az alapvető technika hatékonyságával kapcsolatban. Lehet, hogy én vagyok a rossz ember, akit kérdezni kell az eredményességről. Tetszik, rendszeresen gyakorlom, mert élvezem, de más dolgokat is csinálok, és azok előkelőbbek számomra.
Kérdés: Az emberek bizonyosságot keresnek arra vonatkozóan, hogy ebben az egész tudásanyagban, amit Maharishivel és az általa létrehozott szervezetekkel való kapcsolat révén szereztünk, mi helyes, és mikor tértek el a bizonytalanság területére?
Válasz: Nem vagyok képes segíteni a tévelygések terén. Nem vagyok ájurvéda-, dzsjótish-, jagja- vagy vasztu-szakértő, és személyes szinten nem is érdekel különösebben. De ami a TM-technikát és a manaszika mantra-dzsapát illeti, valamit átadott, ami része a hagyománynak. Azt hiszem, ezt biztonsággal mondhatom. S egy tudásanyagot adott át, ami egészen biztosan egy indiai filozófia változata volt.
Kérdés: És a TM-Szidhikről?
Válasz: Nem, soha nem láttam ilyen gyakorlatot Indiában korábban, soha. Megint csak: repült valaha valaki? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy valaha is repültek volna, tehát a hatékonyság szempontjából ezt személyesen megkérdőjelezem.
Kérdés: Ez egy nagyon központi kérdés, mert hatalmas hangsúlyt fektettek a szidhikre, és az emberek órákig gyakorolták őket minden nap. Maharishi azt állította, hogy megértette a technikát, hogy Patandzsali tudását, Patandzsali szútráit hogyan lehet gyakorlatba átültetni azzal, amit szanjáma-technikának nevezett. Ha ez nem létezik Indiában, akkor magunknak kell eldöntenünk, hogy Maharishi megértése nagyon mély szinten történt-e meg.
Válasz: A szanjáma magában ott van a szútrákban? Szerintem ott van. De az állítások, hogy a gyakorlat felgyorsítaná a megvilágosodás felé vezető utat, és hogy szupersugárzást hozna létre – nem is tudom, milyen mérőeszközöket használnánk. Próbáltak bűnözési ráták tanulmányait végezni, de ezek többségét megkérdőjelezték.
Kérdés: Igen, Patandzsali beszél dháranáról, dhjánáról és szamádhiról mint technikáról, de hogy mi is valójában a dhárana, dhjána és szamádi, ahhoz – úgy tűnik – Maharishire kell hagyatkoznunk.
Válasz: Igen, és még a dandik hagyományában is hallottam különböző értelmezéseket ezekről.
Kérdés: Valójában ott voltam a Maha Kumba Melán (hindu fesztiválon) 1997 januárjában Allahábad városában. Egy este elmentem Szvámi Shantánanda Sánkarácsárja ásrámjába, és mertem kérni egy mantra-dikshát, így beavatást kaptam tőle. Írt egy kis papírlapra egy alap mantrát, aztán azt gondoltam: „Hű, van egy kiterjesztésem a mantrámhoz”, így becsuktam a szemem, és neki irányítottam, és ő azt mondta: „Hmm!” És visszavette a papírdarabot, és egy hosszabb kiterjesztést írt a mantrára, és ez a kiterjesztés „Namah” volt. Tehát ez megválaszolja azt a kérdést, hogy vannak-e kiterjesztések néhány mantrához, amit néhány Sankarácsárja ad.
Válasz: Lehet, hogy igazad van. Ahogy mondtam, nem próbáltam kimerítő tanulmányt készíteni, nem kérdeztem az előrehaladott technikákról.
Kérdés: A kérdésem az, hogy a dandi-szvámik hogyan viszonyulnak a mantrákhoz abban a titokzatos légkörben, amit Maharishi úgy tűnik, hogy köréjük vont. Azt mondta, hogy ezek a legnagyobb titkos gyakorlatok, amelyeket szívből szívbe adnak át, de itt a Nyugaton olyan könyveink vannak, mint Alain Daniélou „India mítoszai és istenei”, ahol a mantrákról beszél. Vannak Thomas Ashley-Farrand könyvei, és persze David Frawley kimerítő könyve, ahol részletesen bemutatja a mantrák minden egyes komponensének intuitív érzéseit és hogy mit csinálnak. Az én megközelítésem a TM-hez mindig a tiszta technika szintjén nagy tisztelettel és intuitív érzéssel volt a hangok intuitív invokációs ereje iránt, tehát a kérdésem az: a dandi szvámik nagy titokként kezelik ezeket a mantrákat, vagy széles körben ismertek? A mai beszélgetésben néhányan azt mondták, hogy bizonyos szvámik avatták be őket, akik megkérdezték tőlük: „Van-e valamilyen konkrét aspektusa a hindu istenfejnek, amely iránt vonzódsz?”, majd megadták nekik az ehhez a mantrát. Maharishi nem ment bele ebbe. Nagyon egyszerű verziót adott nekünk. A dandi szvámik nagy titokként kezelik ezeket a mantrákat, és csak tisztelettel kell fogadni, amit adnak nekünk? Vagy a hagyományban is jól ismertek, hogy a hindu istenfej mely aspektusaihoz kapcsolódnak a különböző mantrák? És inkább egy választás szintjén van, mint egy ishtadévata, amihez vonzódsz?
Kérdés: Ez egy jó kérdés. Ismétlem, amikor a dandi szvámikkal voltam, nem végeztem kimerítő kutatást a mantrák kiválasztásával kapcsolatban. Én az ő szerzetesi struktúrájukat és a guruikhoz és Sankarácsárjáikhoz való hűségüket vizsgáltam. Ezzel együtt elég sokat tudok az indiai hagyományokról, és emlékeznünk kell arra, hogy ha elolvassuk Manu törvényeit és más szmriti-szövegeket, például a Manu törvénykönyvét, akkor kiderül, hogy a bráhminok a bráhmanikus korszakban titokban tartották a szanszkritot. Tilos volt az alacsony kasztúaknak és a kitaszítottaknak megtanulni a szanszkritot. Tilos volt a nőknek megtanulni a szanszkritot. Sokan azt állítják, hogy a bráhminok saját érdekeiket védték, és ezért nagyon védelmezték a nyelvet. Nem csak a hangzásbeli tulajdonságai miatt, amelyek összefüggnek az Ön megjegyzésével a hangok értékéről és a nyelv tisztaságának megőrzéséről, hanem azért is, hogy megéljenek belőle. Ők voltak a ceremóniák végrehajtói, és ha egy púdzsát akart valaki, azt mondták: „Hé, mi lenne, ha kapnék valamit a fáradozásért?” És ez Indiában még a mai napig is így van. Tehát van egy bizonyos titkosság ezen a szinten, és akkor is, amikor egy beavatás történik. Amikor egy bráhmin fiú részt vesz az upanájána ceremóniáján, hogy megkapja a szent zsinórt, akkor a leggyakrabban a guru egy kendőt tesz a fejükre, vagy egy külön szobába viszi a fiút, és a fülébe suttogja az első mantrákat, amiket meg fog tanulni. Ezek általában a Rigvédából származnak. Tehát van egy ilyen eleme a titkosságnak magában a kultúrában.
Kérdés: Amikor a dandikkal foglalkoztam, nem volt sok titokzatosság. Ahogy a svédországi ember mondta egy pillanattal ezelőtt, Shantánanda leírta a mantráját egy papírra. A terepi jegyzeteimben valószínűleg van hat vagy nyolc ilyen jellegű feljegyzés, ahol a mantrát leírták és odaadták nekem. Maharishi azt mondta nekünk, hogy soha ne írjuk le a mantrát. Tehát ez érdekes. Amikor Szvárupánanda beavatott Georgeot és engem, adott nekünk egy nyomtatott plakátot, nagyon szépet, amelyen egy kép volt róla, és hely volt hagyva, hogy leírjuk a mantráinkat. Tehát a hagyományban ez egyáltalán nem titok. És ahogy mondod, amikor megkérdezik az ishtadevatát (választott istenséget), a szvámi megmondja: „Mi az ishtadevatád? Tedd ezt.” És lesz egy privát pillanatuk vele. De az ishtadévata-mantrák mindenhol ott vannak. Riksák oldalára vannak írva. Ezek nem valami nagy, gondosan őrzött titkok. És ha az a személy elment, és valaki megkérdezte: „Nos, milyen mantrát adott neked?”, akkor nincs kétségem afelől, hogy az illető elmondaná neki, hogy mi volt a mantra, és hogy a dandi nem bánná. Soha nem kaptam olyan jelet, ami ennek az ellenkezőjére utalt volna.
Gary Benner: Nagyon szépen köszönöm, hogy ma velünk voltál és megosztottad a tapasztalataidat. Azt hiszem, sok kérdést tisztázott, amelyek sokunkban felmerültek, különösen az elmúlt években, amikor ez a csoport nyílt beszélgetést folytatott a tanárként betöltött szerepünkkel, a transzcendencia technológia átadásával kapcsolatos munkánkról, és igyekeztünk megszabadulni azoktól a dolgoktól, amelyek tévesen lettek közölve velünk, vagy olyan városi legendák, amelyek zavart okoztak a saját belső érzékünk vagy a józan ész szintjén, s hogy mi is a helyes.
Dana Sawyer: Nos, ezt üdvözlöm. Szívesen, amit csak segíthettem. Üdvözlöm a nyitottságodat. Üdvözlöm, hogy szabadon gondolkodsz, hogy hajlandó vagy ezeket a kérdéseket megvizsgálni, annak ellenére, hogy sok ember esetében, akik évekig és évekig nem kérdőjelezték meg, azt feltételezve, hogy megbízhatnak, és a lábukat nem tették ki. Az emberi természet része, hogy az emberek szeretik a bizonyosságot, és szeretik tudni „az Igazságot”, és az igazság ismeretének egyik hátránya, hogy már nem keresed az igazságot. Az egyik dolog, amit láttam a Cambridgehez készített kis könyvünkhöz készített interjúk során, hogy voltak olyan emberek, akik felismerték, hogy egy visszhangkamrában élnek. Olyan fogalmak csoportja volt, amit befogadtak, és amelyek önmegerősítéssel teremtették meg a bizonyosságot, hogy minden kérdésre volt válasz. De nem ismerték fel, hogy csak azért, mert egy filozófiai álláspontnak minden kérdésre van válasza, az nem teszi azt helyessé, csak önmegerősítővé teszi. Kitörni ebből a buborékból, és őszintének lenni magaddal, és ha tényleg spirituálisan akarsz fejlődni, hogyan fejlődhetsz spirituálisan? Hol van a fejlődés abban, ha már mindent tudsz? Olyan, mintha egyszer s mindenkorra akarnál enni. Tehát üdvözlöm, amit csinálsz, hogy őszinte kérdéseket teszel fel. Phil Goldberg és én néhány évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy lehetne egy TM-visszatérés a Kripalu Jóga és Egészség Központban, és valami hasonlót akartunk tenni, mint amit ti most indítotok. Leülhetnénk mind, és mondhatnánk, hogy ez életünk része volt. Mi volt ennek a jelentősége? Mit kellene megtartanunk? Mit kellene kidobnunk? Hogyan gyógyítjuk be a régi sebeket? Tehát azok számára, akik ezt őszintén és integritással teszik, üdvözlöm ezt.
Phil Goldberg: Hozzá kell tennem, hogy a TM-szervezet felszólított minket, hogy hagyjuk abba, és így soha nem valósult meg ez a hétvégi találkozó.
Dana Sawyer: Nem engedték meg a nyílt beszélgetést. Ők döntenének arról, hogy ki beszélhet és mit mondhat.
Bryan Lee: Késztetést érzek, hogy kifejezzem mély hálámat, mély köszönetemet a mai beszélgetésért. Valóban felszabadító volt, és sok dolgot felhozott, amelyeket 40 évvel ezelőtt szerettem volna tudni, de azt hiszem, ez egy kiindulópont, és biztos vagyok benne, hogy sokan szeretnék, ha valamikor visszajönnél. Rengeteg kérdés lenne. Szóval ezer köszönet.
Prof. Dana Sawyer új könyve, „Az örök filozófia újratöltve: Útmutató a misztikus hajlamúak számára” magvásárolható az Amazonon: